Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon
repelt, a Pray Kódex pedig az iskolás gyermekek „nagyobb" mesterét említette, amiből következtethetjük, hogy a magisternek volt segítsége is. A vendégek, jövevények és szegények ellátásáról 1201-ben Pannonhalmán külön személy, a „hospitalaris magister" gondoskodott. Az írásbeli munkát a nótárius végezte, illetőleg irányította, aki rendszerint azonos volt a magisterrel, az iskolamesterrel. Az apátok és szerzeteseik ténykedéseivel a következőkben természetszerűleg még részletesen foglalkozunk. Közülük először azt a munkát ismertetjük, mely kultúránk alapvetését, fönntartását és fejlesztését szolgálta. A bencés ifjúság nevelésének és oktatásának eszményei Korunk magyar bencéseinek művelődési eszményeit, törekvéseit és alkotásait kutatva figyelembe kell vennünk azokat a külföldi eszmeáramlatokat, melyek nálunk is éreztették hatásukat, melyek a magyar fejlődés menetét is jórészt meghatározták. A III. fejezetben rámutattunk arra, hogy a X. és a XI. században miként halványultak el a karoling reneszánsz kulturális eszményei a francia, olasz, végül a német apátságokban is, s azok helyét miként vette át az a kifejezetten vallásos világnézet, mely az aszketikus gyakorlatok mellett szinte kizárólag a liturgia végzését tekintette föladatának. A klasszikus írók tanulmányozása elhanyatlott — a művelődés mindinkább a vallásos tárgyakra korlátozódott. A XI. század közepének egyik tudós kiválósága, a nálunk is jól ismert regensburgi Othlo szavai világosan mutatják ennek a szellemiségnek eszményeit és törekvéseit: „A világi bölcsesség szerelmeseit boldogítsa csak Tullius (Cicero) — mi együgyűek, lenézettek és megvetettek viszont kövessük Krisztust, aki nem a filozófusok, hanem a halászok közül választotta apostolait." A kultúra elsajátításának, fönntartásának és továbbfejlesztésének alapintézménye az iskola — ezért korunk magyar bencés kultúrájával foglalkozva mindenekelőtt azzal kell megismerkednünk. Ám amint monostoraink aszketikus és liturgikus életének ábrázolásánál sajnálattal nélkülöztük a közvetlen és részletesebb forrásokat, úgy hiányoljuk azokat az iskolázás tekintetében is. Erre vonatkozó ismereteinket ismét csak közvetve szerezhetjük meg azokból az oklevelekből és egyéb irodalmi művekből, melyek egészen más célból jöttek létre s maradtak korunkra. Mivel apátságaink egymástól független, önálló intézmények 343-