Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Szt Benedek és a bencés szentek kultusza A szentek tisztelete közül bennünket elsősorban természetszerűleg Szt Benedek érdekel. Halálának napja (márc. 21) már általános egyházi ünnep volt a XI. században. De volt ezenkívül egy másik, translatiós ünnepe is, mely körül évszázadokon át heves viták folytak az olasz és a francia bencések között. A fleuryi s általában a francia bencések ugyanis hűségesen őrizték azt a hagyományt, hogy Szt Benedek és Szt Skolasztika ereklyéit Aigulf és szerzetestársai 670 körül az akkor elhagyatott Montecassinóról Fleurvbe vitték. Ennek az átvitelnek az emlékét évente július 11-én vigil iával és oktávával fényesen megünnepelték. Ezenkívül még december 4-én is ünnepet tartottak, mert állítólag azon a napon érkeztek meg a szent ereklyék Fleurybe. Az ünnepségek központja természetesen Fleury volt s az Arras-Cambrai egyházmegye, illetőleg az abban fekvő Corbie. Az ellentétek tompítására azonban a július 11-i ünnepet nem nevezték „Translatio"'-nak, hanem csak „Natale sancti Benedicti abbatis"-nak. Montecassino minden eszközt megragadott, hogy Szt Benedek ereklyéit s az azokhoz való kizárólagos jogát magának biztosítsa. Leo Marsicanus a XI. század végén részletesen cáfolta Montecassino történetében a translatio francia hagyományát. Az apátok még a pápaság tekintélyét és segítségét is igénybe vették a július 11-i ünneppel szemben, mint ez Péter montecassinói apátnak Similis pannonhalmi apáthoz 1180-ban küldött leveléből is látszik. Az apát július 11-ről mint pápai kiközösítés terhe alatt tilalmazott ünnepről írt, „de festő quoque translationis non celebrando apóstolicis excommunicationibus interdicto." Ily körülmények közt érthető, hogy július 11-én nemcsak Montecassinón és az olasz kolostorokban nem ünnepelték Szt Benedeket, hanem Németországban is csak néhány helyen. Hogy a Montecassinóval szoros kapcsolatot tartó Pannonhalmán ünnepelték-e Szt Benedek átvitelét, nem tudjuk. Az viszont tény, hogy a magyar bencések általában a francia hagyományt és liturgiát követték. Világosan látható ez liturgikus könyveinkből: a Hahóti, a Szelepchényi és a Pray Kódexből. A francia bencéseket követve a Szelepchényi Kódex, illetőleg középkori tulajdonosa a garamszentbenedeki apátság vigíliával és oktávával ünnepelte július 11-ét, de a „translatio"' kifejezést elhagyta. A francia hatás erejét mutatja, hogy még a december 4-i ünnep is megtalálható ebben a kódexben. A Hahóti után a Pray Kódex is tartalmazza Szt Benedek „translatio"'-ját. Ez utóbbi tanúsága 332-