Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

potuš mihi ante omnia et super omnia dulcis." — Üdvözlégy mennyei ital, mely mindenekelőtt és mindenekfölött édes szá­momra! Az ilyesféle — főleg szent áldozásra alkalmazott — fo­b.ászimák a franciáknál voltak gyakoriak. A boldvai bencés szerző még egyénileg is törekedett a hittitok lehető mély átélé­sére Az Űr ünnepeinek sajátos szertartásai Az egyes ünnepek liturgiájában szintén találunk jellemző és érdekes részleteket. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Boldván éppúgy el­végezték a tűzszentelést, mint a szokás hazájában, Franciaor­szágban. Az új tűznél meggyújtott szentelt gyertyákat a custos osztotta szét a szerzetesek között, akárcsak Einsiedelnben — a tanuló gyermekek viszont magisterüktől kapták meg azt, mint a Clunyt követő farfai szokások is előírták. Hamvazószerdán a hamvazás után a temetőbe vonult a me­net, hogy minél jobban át érezhessék, átélhessék a szertartás ér­telmét: „Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá válsz." Ezen — vagy tán csupán a körmenet templomi részén — a clunyi elő­írásoknak megfelelően a magyar bencések is mezítláb vettek részt. Virágvasárnap liturgiájának jellegzetessége szintén a körme­net volt, mely kivonult a község határáig. A „pueri Heb­reorum"-ot éneklő gyermekek rügyező ágakat szórtak a menet elé. A szertartás ama szövegére: „percutiam pastorem..." — miként Eichstättben és Freisingben is — barkaággal megütötték az istentiszteletet végző papot. Nagycsütörtök istentisztelete lényegében megegyezett a mos­tanival. Hogy a Kódex írója magyar bencés volt, abból is lát­ható, hogy megírta, hogy a nagycsütörtöki Gloria után nem szól­nak a harangok „usque ad missam magni sabbati"; a nagyszom­batot tehát magyarosan nevezte meg, nem a latin „Sabbatum Sanctum" kifejezéssel. A nagypénteki szertartások egy részét — miként az einsie­delni szokások is megkívánták — szintén mezítláb végezték. Nonára és azt követő csonka-misére azonban fölöltötték sarui­kat, mert mezítláb nem vonulhatott az asszisztencia az oltárhoz. A Szelepchényi Kódexből látjuk, hogy a passiót hárman éne­kelték, mégpedig Jézus szavait lassan és komolyan, az evan­gélistáét gyorsan, a többiét magasan. Mikor azt énekelték, hogy a katonák maguk között szétosztották Jézus ruháit, akkor — a 329-

Next

/
Oldalképek
Tartalom