Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

potuš mihi ante omnia et super omnia dulcis." — Üdvözlégy mennyei ital, mely mindenekelőtt és mindenekfölött édes számomra! Az ilyesféle — főleg szent áldozásra alkalmazott — fob.ászimák a franciáknál voltak gyakoriak. A boldvai bencés szerző még egyénileg is törekedett a hittitok lehető mély átélésére Az Űr ünnepeinek sajátos szertartásai Az egyes ünnepek liturgiájában szintén találunk jellemző és érdekes részleteket. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Boldván éppúgy elvégezték a tűzszentelést, mint a szokás hazájában, Franciaországban. Az új tűznél meggyújtott szentelt gyertyákat a custos osztotta szét a szerzetesek között, akárcsak Einsiedelnben — a tanuló gyermekek viszont magisterüktől kapták meg azt, mint a Clunyt követő farfai szokások is előírták. Hamvazószerdán a hamvazás után a temetőbe vonult a menet, hogy minél jobban át érezhessék, átélhessék a szertartás értelmét: „Emlékezz ember, hogy por vagy és porrá válsz." Ezen — vagy tán csupán a körmenet templomi részén — a clunyi előírásoknak megfelelően a magyar bencések is mezítláb vettek részt. Virágvasárnap liturgiájának jellegzetessége szintén a körmenet volt, mely kivonult a község határáig. A „pueri Hebreorum"-ot éneklő gyermekek rügyező ágakat szórtak a menet elé. A szertartás ama szövegére: „percutiam pastorem..." — miként Eichstättben és Freisingben is — barkaággal megütötték az istentiszteletet végző papot. Nagycsütörtök istentisztelete lényegében megegyezett a mostanival. Hogy a Kódex írója magyar bencés volt, abból is látható, hogy megírta, hogy a nagycsütörtöki Gloria után nem szólnak a harangok „usque ad missam magni sabbati"; a nagyszombatot tehát magyarosan nevezte meg, nem a latin „Sabbatum Sanctum" kifejezéssel. A nagypénteki szertartások egy részét — miként az einsiedelni szokások is megkívánták — szintén mezítláb végezték. Nonára és azt követő csonka-misére azonban fölöltötték saruikat, mert mezítláb nem vonulhatott az asszisztencia az oltárhoz. A Szelepchényi Kódexből látjuk, hogy a passiót hárman énekelték, mégpedig Jézus szavait lassan és komolyan, az evangélistáét gyorsan, a többiét magasan. Mikor azt énekelték, hogy a katonák maguk között szétosztották Jézus ruháit, akkor — a 329-