Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Paschasius Radbertusnak, a Karoling-reneszánsz legkiválóbb teológusának melyik műve volt meg a pannonhalmi könyvtárban, biztosan nem tudjuk. Abból a körülményből azonban, hogy az minden bizonnyal Korveyből származott hozzánk, a „Hit, remény, szeretet" erényeit tárgyaló munkájára gondolhatunk. Ezeket az aszketikus jellegű fejtegetéseket ugyanis a korveyi apát kérésére, a korveyi szerzetesek és növendékek számára készítette Corbie apátja. Paschasius Radbertus. Ehhez hasonló esettel találkozunk Pannonhalmán a XII. század közepén. Cerbanus — egyébként ismeretlen szerzetes — gyakran megfordult ott és Dávid apát mindig nagy szeretettel látta vendégül. Azért, hogy háláját kimutassa, „De caritate" címen latin fordítást készített a VII. századi keleti misztikus teológia kiválóságának, — az előző fejezetben Szt Gellérttel kapcsolatban már említett — Szt Maximusnak egyik görög művéből, melyet a pásztói apátságban talált s fordításban megküldte Pannonhalmára. Munkáját nem annyira a tanulásra már nem szoruló apátnak szánta — írta ajánló soraiban —, hanem azért küldte, hogy általa az Űr a növendékeket gyarapítsa az erényekben, az ő bűnei terhén pedig könnyítsen az apát imádságára. Ezeket az elméleti tanításokat és utasításokat igen szépen szemléltették megfelelő példákkal azok a legendák, melyek egyegy szent aszkéta vagy hitvalló Isten felé fordult életét és annak megdicsőítését mondták el. Pannonhalmán — s minden bizonynyal másutt is — már a XI. században olvasták a rendalapító Szt Benedek által is annyira tisztelt és a hagyomány szerint a Pannonhalma közelében fekvő „Sabaria Sicca"-ban született Szt Márton élettörténetét. Természetesen megvolt a Szt Gergely által „sokak épülésére" készített Szt Benedek-életrajz is. A XI. század vége óta szintén több írónknál nyomát találjuk a regensburgi Othlo kitűnő Szt Bonifác-legendájának, ami annak elterjedtségét bizonyítja. Hasonlóképpen mély hatást válthatott ki a Magyarországon is megfordult s azért különlegesen tisztelt Szt Adalbert élettörténete is. A szentek életrajzai mellett megemlítjük még azok ereklyéit is, mert az ereklyék nemcsak az illetők tiszteletére, közbenjárásuk kérésére, hanem példáik követésére is buzdították a hívőket. A magyar bencések vallásossága, világnézete ebben a tekintetben is megegyezett a nyugatiak fölfogásával — követte azok kritikátlan túlzásait is. Világosan látható ez azokból a följegyzésekből, melyek Csatár és a Pannonhalmához tartozó Deáki ereklyéire vonatkoznak. Azok szerint a XII. század közepén alapított csatári apátság 316-