Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

zések közé, melyeket mint pl. az időjárás viszontagságait, megfelelő fölszerelés hiányát a kényelmes viszonyok közt nevelkedett ifjúnak a barlangban el kellett viselnie. Anyagi nehézségeken kívül természetesen lelki megpróbáltatásokat is el kellett tűrnie. így egyszer egy — bizonyára római — leány ismerősének a képe jelent meg képzeletében és a kísértés már-már remeteségének elhagyására bírta. Ám még időben észrevette a barlang bejáratánál levő tüskebokrot, melybe mezítelenül belevetette magát s úgy szabadult meg kínzó emlékképeitől. Benedek ebben az esetben is — mint életrajzában és regulájában igen sokszor — sokkal inkább akarat, mint az érzelem emberének mutatkozott, aki nehézségek közepette is ki tudott tartani elhatározása mellett. Az viszont az isteni Gondviselés szokásos eljárásához tartozik, hogy a kísértések hősies legyőzése után a kegyelem hatása annyira erősödik, hogy szinte eleve sikertelenné teszi az ördög támadását. Szt Benedek azonban még mindig csak útban volt, hogy előkészüljön hivatására. Később történt, hogy az arra járó pásztorok fölfedezték a barlang remete lakóját. Eleinte ugyan bizalmatlanul tekintettek rá, de hívó szavára közeledtek feléje. Benedek lelki fejlődésében ezzel ismét új korszakhoz érkezett. Tudatára ébredt, hogy az Űr Jézus missziós parancsa — elmenvén az egész világra, tanítsatok minden nemzetet — őt is kötelezi. Ekkor már ő is lehetetlennek tartotta, hogy aki önmagában kialakította Isten országát, az ne igyekezzék azt terjeszteni, kialakítani mások lelkében is. így lett a Subiaco-környéki pásztorok lelki vezetője. A világnézetében kitisztult, aszketikus gyakorlatai által lelkileg megizmosodott Benedek, az ifjú remete már más téren is közeledett a társadalom felé. Afilaeben még nem bírta elviselni mások tiszteletét, Subiacóban már vállalkozott a vicovarói kolostor vezetésére. Kísérlete, hogy a laza fegyelmű kolostorban komoly szerzetesi életet alakítson ki, nem sikerült ugyan, de az ott szerzett tapasztalatok bőséges kárpótlást nyújtottak számára. Benedek ott látta először, hogy a szerzetes élet oly komoly és áldozatos élet, melyre nagy elhatározás és erős, önmegtagadásra kész akarat nélkül vállalkozni nem szabad. Kolostorba vonult egyes emberek gyöngeségével, önzésével és rosszakaratával ott találkozott először. A vicovarói kolostorból ugyan még barlangjába vonult vissza, de már itt volt az idő, amikor magányát véglegesen el kellett hagynia, hogy szavával és példájával mások, sokak vezetője legyen. Magasztos lelkületének és önmegtagadó életének idő30