Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

püspöknek különös gondja volt iskolája megszervezésére és klerikusai nevelésére. A fantáziadús legendaíró elbeszélése szerint már kezdetben 30 gyermeket ajánlottak föl szüleik, hogy papokat neveljen belőlük. Először csak a bencés Walter foglalkozott velük; mikor azonban számuk növekedett, segítséget kért maga mellé a püspöktől. így került a székesfehérvári káptalan iskolájától Maros várra Henrik mester, aki a latin nyelvre, Walter pedig az egyházi énekre és szertartásokra tanította a magyar ifjúságot. Az, hogy az olasz püspök magyar iskolájának külföldi mesterei s más kolostorok magisterei sem oktathattak lényegében mást és másként, mint Nyugateurópa kolostori és káptalani iskoláinak tanítói, az következik a vezetők idegen származásából és műveltségéből. De következik az a használatban levő tankönyvek azonosságából is. A középkor barbár népeinek fiai több, mint félévezreden át Donatus és Priscianus grammatikájából s az ahhoz készített magyarázatokból tanulták meg a latin nyelvet, sajátították el a latin műveltséget. Bonipert püspök is azért küldte papját, Hilduint a chartresi Fulberthoz, hogy Priscianus művének egy példányát szerezze meg tőle az akkor szervezett pécsi iskolája számára. A pannonhalmi könyvtárnak viszont 2 példányban is megvolt Donatus grammatikája. A magyarországi szerzetes életformát kialakító külföldi bencések azonban nemcsak szellemi, tudományos vonatkozásokban tartották magukat a nyugati formákhoz, hanem lelki, aszketikus téren is. Az elmondottak alapján ugyan már magában véve is indokoltnak tarthatjuk azt a fölfogást, hogy a hithirdető bencések a X. század végére kibontakozó, lotharingiai-bajor és az itáliai forrásokból táplálkozó új, tiszta szerzetesi vallásosságot honosították meg Magyarországon, de Szt István Nagyobb életrajza kifejezetten is hangsúlyozta, hogy milyen szépen virágoztak a Regula szerint élő szerzetesi közösségek magyar monostorai. Bár első apátságaink belső életére vonatkozó részletesebb egykorú adatok és följegyzések szinte teljesen hiányzanak, annyit mégis mondhatunk, hogy a hithirdetés végzése mellett az istentisztelet állott a napirend középpontjában. Ezt elvárta Szt István, amikor a monostorokról — a pannonhalmi alapító oklevél kifejezése szerint — mint az istentiszteletre szánt helyekről, „locis divino cultui mancipatis" rendelkezett. Az aszketikus életben a Regula által hangsúlyozott erények: az engedelmesség, alázatosság, hallgatagság, tisztaság álltak előtérben. Az ezred287-