Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Montecassinóról benépesítendő magyar apátság alapításának terve sem. Azt, hogy Szt István már uralkodása kezdetétől fogva tisztában volt Montecassino kiváltságos jogi helyzetével és erkölcsi jelentőségével, a pannonhalmi alapítóoklevél világosan bizonyítja. Szellemének, életformájának Pannónia virágos kertjébe való átplántálására azonban — úgy látszik — csak élete vége felé gondolt. Leo Marsicanus ugyanis azt írta a XI. század végén készített montecassinói krónikájában, hogy a szent emlékezetű István, Magyarország királya igen szép arany keresztet küldött Szt Benedek egyházának s néhány szerzetest kért kolostoralapításra. Ám a kérés teljesítése némi halasztást szenvedett, s mire az apátság két vezető tagja — duo ex prioribus — ebből a célból Magyarországra érkezett, Szt István meghalt, utódja pedig öt drága plu vial ét s egyéb tárgyakat ajándékozva nekik, visszaküldte őket hazájukba. A bencés iskola, liturgia, aszkézis és Mária-tisztelet A német, olasz és francia szellemiségnek Magyarországra való ezt a beáramlását látva, természetesnek kell vennünk, hogy a magyar kolostori élet külföldi alapvetői a nyugati formákat és intézményeket igyekeztek kialakítani új hazájukban is. Ennek legfőbb eszköze természetesen a kolostori iskola volt, melynek magyar növendékei közvetlen kapcsolatba jutottak a nyugati keresztény szellemmel, annak szerzetesi életformájával. Ezt látjuk az 1000 körül Magyarországon született Szt Mór életéből, aki az általános szerzetesi gyakorlatnak megfelelően már gyermekkorában a pannonhalmi kolostorba került s mint az ottani iskola növendéke, „puer scholasticus"-a nyerte aszketikus nevelését és kulturális kiképzését. Anasztáz esztergomi érsek iskolájáról regensburgi Arnold emlékezett meg. A bajor tudományos és zenei élet központjának ez a tagja elmondotta, hogy a Szt Emmerám tiszteletére írt antiphonáit és responsoriumait nemcsak bemutatta az érseknek, hanem meg is taníttatta az esztergomi, szerzetesekből és kanonokokból álló klérussal s a szent ünnepén közösen énekelték azokat. Korunk iskolázásáról részletes képet rajzolt ugyan Szt Gellért nagyobb életrajzának bencés szerzője — a kép vonásainak nagyobb része azonban a szerző korának, a XIV. századnak a műveltségi viszonyait vetítette vissza a XI. század első felébe. Ennek ellenére mégis tényként fogadható el, hogy a kitűnően képzett s a tudományokat egyéni munkásságával is buzgón ápoló 286-