Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Tárgyalások a clunyi Szt Odilóval és Montecassinóval A nyugati vallásosság középpontja s legerősebb forrása a XI. század első felében Cluny, annak irányítója pedig Szt Odiló apát volt. Említettük, hogy mily tekintélyt élvezett a pápák és uralkodók előtt s láttuk, hogy mily tisztelettel viseltetett iránta Fulbert püspök, aki őt a szerzetesek arkangyalának nevezte. Szt Richárd a róla táplált érzületét a legvilágosabban akkor mutatta ki, amikor szentföldre indulása előtt, 1026-ban Verdunbe hívta Odilót, megismertette vele kolostorát, annak életformáját s távolléte idejére reá bízta annak kormányzását. A mondottak alapján nem lephet meg bennünket, hogy Szt István is törekedett arra, hogy Szt Odilóval közvetlen kapcsolatba kerüljön, hogy Cluny szellemét is meghonosítsa hazájában. Szt István és Szt Odiló érintkezésének — sajnos — szintén csak egy-két mozzanatát ismerjük. Azt tudjuk, hogv Szt István elküldte — bizonyára bencés — követeit Clunybe s az onnét visszatérő követeket Szt Odiló egyik szerzetese is elkísérte a magyar királyi udvarba, s az apát követei aztán még egyszer jártak Esztergomban. Hogy ezeknek a tárgyalásoknak mi lett az eredménye, hogy Cluny szellemének intézményes meghonosítása megtörtént volna Magyarországon, hogy magyar apátságot clunyi bencések népesítettek volna be, — arról nem szólnak forrásaink, s a clunyi apátok vizitációinak jegyzékei is hallgatnak magyar apátságokról. Ránk maradt levele elején Szt Odiló nagyrabecsüléséről biztosította a királyt, s azt írta neki: „Hogy szívedben az isteni vallás iránt mily túláradó az érzés, azt szinte az egész világ hangoztatja, de főként azok tesznek róla bőséges bizonyságot, akik az Űr sírjától hazatértek." A király követei gazdag ajándékokat vittek a kolostornak s viszonzásul ereklyéket kértek az apáttól. A követjárás tulajdonképpeni célja kifejezetten nem szerepel Szt Odiló levelében, — azt személyes tárgyalás útján kívánták elintézni. Az ereklyékkel kapcsolatban azt írta Odiló apátúr, hogy ők mint fiatal apátság csupán Szt Marcellus pápa testét őrzik. Annak egy részecskéjét s más szentek ereklyéiből azonban készséggel küld a királynak. Szt Gergelynek a Szt Benedek-életrajzában is kifejtett fölfogása nyomán Szt Odiló is hangsúlyozta, hogy a szentek egyébként is inkább segítenek ott, ahol csupán ereklyéiket tisztelik, mint ahol testüket őrzik. Szt István tehát éppoly sikertelenül törekedett a korabeli szerzetesség legerősebb várával fölvenni, illetőleg intézményesíteni a kapcsolatot, mint ahogyan nem valósult meg az ősmonostorból, 285-