Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

szenvedésével és halálával megszentelt s szíve leghőbb vágya teljesedett volna, ha a szentföldön halhatott volna meg. A normandiai herceg támogatásával, az angoulémei gróf s közel 1000 francia-belga zarándok társaságában 1026. október 1-én indult zarándokútjára Richárd apát. Állítólag az volt az első jelentősebb nyugati zarándoklat, mely célját Magyarországon keresztül kívánta elérni. Az angoulémei bencés Aldemar — kinek apátja ezen a zarándokúton halt meg Konstantinápoly környékén — följegyezte, hogy István király tisztelettel fogadta őket s ajándékokkal kedveskedett a vezetőknek . .. A zarándokok a következő év márciusának elején érkeztek Jeruzsálembe s a húsvéti ünnepek után indultak hazafelé. Űtjuk ez alkalommal is Magyarországon át vezetett. Nem telt el ezután 10 esztendő, amikor Richárd megismételte zarándoklatát (1035). Egyik társa, Eberwin trieri apát a Szt Simeon remetéről szóló művében említette, hogy hazánkon át vették útjukat. Sajnos, a följegyzések egyik alkalommal sem tértek ki a dinamikus egyéniségű, kora oly sok egyházi és világi vezetőjével kapcsolatot tartó Richárd apát és a minden jó és nemes iránt fogékony István király társalgásaira. Közvetett adataink mégis maradtak fönn arról, hogy a két kiváló férfiú találkozása komoly és tartós kapcsolat alapjává lett. Szt Gellért ugyanis említette művében, hogy — bizonyára királya engedélyével, illetőleg megbízásából — járt Franciaországban s ott-tartózkodása idején olvasta Platon Timaios-át. Ugyanott említette azt is, hogy bizonyos kérdésekről az előző évben már kifejtette véleményét a ,.De divino patrimonio'' című könyvecskéjében, „mely most Richárd apátnál, Krisztus feddhetetlen és isteni oktatásban részesült szolgájánál van". De nemcsak Gellért püspök és általában a magyar udvar táplált ily kedvező véleményt Richárd apát életszentségéről és tudományáról. Ö is a legjobb benyomásokkal távozott Magyarországról és széles ismeretségi körében csak jó hírét terjesztette a magyaroknak. Ezzel hozzuk kapcsolatba azt a tényt, hogy mikor élete vége (1046) felé súlyos háborús csapás érte hazáját, s annak következtében sok polgár hagyta el elpusztult otthonát, a verduni székesegyház 24 kanonokja Magyarországra költözött s nem is tért többé vissza hazájába. Szt Richárd hatását azonban még jelentősebb tényekben is szemlélhetjük. Életrajzában olvassuk, hogy mikor 1008-ban az arrasi St Vaast-apátságot újjá akarta szervezni, törekvése a szerzetesek részéről olyan elkeseredést váltott ki, hogy ketten merényletet terveztek ellene. Az egyik már kinyújtotta kezét, hogy lesújtson az alvó apátra, karja azonban abban a pillanatban 281-