Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Szt Gellért — valószínű számítás szerint — 980 körül született Velencében. Kora gyermekségében, kb. 7. életévében a velencei Szt György-apátságba került s ott nyerte szellemi és erkölcsi kiképzését. A kolostor alapítója, Mauroceni János, a híres Guarin apát tanítványa volt. Az olasz származású Guarin megfordult ugyanis Velencében is, ahol oly nagy hatással prédikált, hogy Orseolo Péter doge és veje, Mauroceni János is követte őt a Pirenneusok északi lábánál fekvő cuixai kolostorába. János később visszatért Velencébe s 982-ben alapította meg a Szt György-apátságot, hogy az a Guarin szellemének megfelelő aszketikus és imádságos élet otthona legyen. Ebben a kolostorban töltötte élete első felét Gellért s ennek lelkületét igyekezett kialakítani magában. Aszketikus hajlandóságát bizonyítja a haláláig viselt vezeklő öve, cilíciuma. Szenvedélyes természetén nagy igyekezettel törekedett uralkodni — elkövetett hibáit alázatos lelkülettel tette jóvá. A böjt és az imádság szeretetét s a Szűz Mária iránt érzett mélységes tiszteletét különlegesen kiemelték életrajzírói. A tudományok terén is messze fölülmúlta kortársai színvonalát. Nemcsak az alapismereteket s a latin nyelvet sajátította el, hanem a bölcselet klasszikus mestereit, Platónt és Aristotelést is olvasta. Bár műveltsége ismertetésével behatóbban majd irodalmi működése kapcsán foglalkozunk, itt is megjegyezzük, hogy kitűnően ismerte a szentírást, az egyházatyákat s az egyházi írók munkáit is. Valószínű — miként a sok tekintetben ugyan megbízhatatlan Nagyobb Legendája állítja —, hogy tanulmányai befejezése után az erkölcsi és szellemi vonatkozásban is oly kiváló Gellért hamarosan a kolostor egyik vezetője, perjele, talán apátja is lett. Ám ez a szép és rendezett szerzetesi élet nem tudta kielégíteni magasabb vágyait. Dinamikus egyénisége nehezebb életformát keresett. Bizonyára ismerte az ír és az angol-szász szerzetességnek azt a fölfogását, mely szerint a szerzetes hazájában nem lehet szentté s bizonyosan hallott Szt Romuáld és követői szigorú remete életéről, hisz egyik telepük Velence közelében volt s tudta azt is, hogy az általa annyira tisztelt Szt Jeromos is elhagyta Rómát és Bethlehem közelében élte le az önmegtagadásnak és a szentírás tanulmányozásának szentelt remete életét. Az általa annyit emlegetett Isten szeretete és a világ megvetése — amor Dei et contemptus mundi — így érlelte meg elhatározását, hogy elhagyja apátságát és a szentföldre költözzék, hol saslelke állandóan az Égbe, az Isten felé vezető utat járhatja az önmegtagadás és az elmélkedés szárnyain.