Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

pott a pápától, hogy ha a csehek nem volnának hajlandók föltételeit teljesíteni, akkor a pogányokhoz mehessen misszióba. így hagyta el Szt Adalbert Rómát s jórészt a császár környezetében tett francia- és németországi utazás után 997 elején ért Lengyelországba. Mivel közben meghallotta a csehek elutasító válaszát, ott kívánta megkezdeni hittérítő munkásságát. Ehhez viszont segítőkre volt szüksége. A vele lévő Gaudentiuson és Asztrikon kívül többi tanítványait is szerette volna maga köré gyűjteni. Elsősorban Radlára gondolt, akiről tudta, hogy már 994 őszén — amikor a cseh herceg emberei a libicei vérfürdőben Adalbertnak szinte egész családját kiirtották — a magyar fejedelmi udvarba költözött. Követei útján Gézához és Sarolthoz fordult s azt kérte levelében, hogy ha lehetséges, küldjék utána barátját. De mivel tartott tőle, hogy a jó megjelenésű és hasznavehető papot aligha fogják szívesen elengedni, neki külön levelet írt, melyben arra kérte, hogy ha szépszerével nem lehetne, akár szökve is siessen az őt annyira váró püspökéhez. Ám az élet reális lehetőségeivel mindig számoló józan Radla helyesebbnek találta, ha a kereszténység érdekeit a magyar fejedelem udvarában szolgálja s ezért ez alkalommal sem követte az akkor még túlságosan is ideális gondolkozásúnak tartott Adalbertot. Hogy ugyanazok a követek jártak-e Břevovban, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a břevnoví bencéseknek is csak egy része hajlott alapítója szavára. A többi — bizonyára már előzőleg, 996-ban — Anasztáz apát vezetésével szintén Magyarországra költözött, ahol Géza és István Szt Márton születési helye melletti hegyen, későbbi nevén Pannonhalmán jelölt ki otthont számukra. A Břevnovból és máshonnét összegyűjtött bencések számára a lengyelországi Meseritzben alapított apátságot Adalbert püspök s élükre hűséges kísérőjét, Asztrikot állította, aki aztán az ismeretlen fekvésű Subottinban püspöki rendet és térítő érseki joghatóságot is nyert. Az így megszervezett munkát azonban nem sokáig folytathatta Adalbert. Gaudentiusszal és Benedekkel hamarosan a poroszokhoz ment s ott 997 ápr. 23-án elnyerte a vértanúság annyira óhajtott koronáját. Az alapítóját vesztett meseritzi kolostor fönnmaradt ugyan, de a szerzetesek egy része Asztrik érsek-apát vezetésével nemsokára ugyancsak Magyarországra jött, hogy itt folytassa áldásos működését. A sajátosan aszkéta élet s annak a vértanúsággal való megkoronázása rendkívül nagy hatást biztosított Szt Adalbert eszméi 266-