Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

meg az utat, amelyen Magyarországba érhetett Nyugat keresz­ténységének időközben megújult lelkülete. Az akkor ható lelki és szellemi energiák előkészítése azonban már az ő életében megtörtént. Ezen nemes energiák hordozói között először is Szt Wolfgang­ról kell megemlékeznünk, akinek volt ugyan közvetlen érintke­zése is a magyarsággal, de annál is többre értékeljük az ő közve­tett hatását. Az előző fejezetben megismerkedtünk már Szt Wolfgang von­zó egyéniségével, nemes lelkületével, nagy műveltségével s élete főbb állomásaival. A következőkben — ezek ismerete alapján — magyar kapcsolataira kívánunk rámutatni. Einsiedeln tudós magisterét, Wolfgangot a náluk többször megfordult Szt Ulrik szentelte pappá, aki 955-ben oly férfiasan megvédelmezte székvárosát, Augsburgot a magyarok támadásá­val szemben. Bizonyára ő beszélt az einsiedelni bencéseknek a szilaj és pogány magyarokról, s az ő hatására ébredt Wolfgang lelkében a vágy, hogy életét azok megtérítésére szentelje. Apátja áldásával és csekély kíséretével 971-ben vagy tán csak 972-ben érte el Magyarország határát. Géza fejedelem aligha tudott ezen bencés hittérítő megérkezéséről és működéséről, amit az bizonyára valamelyik nyugati törzs körében fejtett ki. Wolfgang csak rövid ideig tevékenykedett a magyar misszió­ban s ezért — életrajzírója, a regensburgi Othlo szerint — ,,a régi tévedések bozótainak kiirtásában, a durva szívek termé­ketlen talajának az evangélium kapájával való föltörésében hasztalanul fáradozva" hagyta el hazánkat. Ám a reális gondolkozású hithirdető maga sem remélte, hogy rövid, tán csak párhónapos munkával a még föltöretlen lelki ugaron s a bozótos vadonok helyén gazdag aratást ígérő terüle­tet fog elővarázsolni. Jól tudta, hogy kemény és kitartó mun­kára lesz szüksége, míg a pogány magyarság lelkére hatást tud gyakorolni. Lelkes munkája közben ezért érte oly kellemetlenül Pűigrim parancsa, aki — hírét véve az ő terveit keresztező vál­lalkozásnak — az ismeretlen hittérítőt püspöki széke elé ren­delte. Már Passauban volt Wolfgang s még mindig nem tudta, hogy „miért is akadályozták meg őt abban, hogy a pannonok népét az Istenhez vezesse." Bár Piligrim a Wolfganggal való huzamosabb érintkezés so­rán megismerte annak buzgóságát és önzetlen jószándékát, a magyar misszióba mégsem engedte vissza. De azt sem akarta, hogy kiváló lelki és szellemi képességei kihasználatlanul marad­260-

Next

/
Oldalképek
Tartalom