Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

fokú „discretio"-t is, melyet Szt Gergely utasításai alapján hithirdetésükben alkalmazniok kellett. Fontos volt, hogy szelíden, tapintatosan ismertessék az új világnézetet, s az annak megfelelő erkölcsi világrendet, s hogy a pogányság ősi intézményeit ne annyira megsemmisíteni, mint inkább keresztény szelleművé alakítani törekedjenek. Géza fölfogását és célkitűzését ismerve biztosra vehetjük, hogy az ily módon hozzá érkező hittérítők mindenekelőtt őt, aztán testvérét, Mihályt s környezetének tagjait keresztelték meg. Azt ugyanis följegyezték róla, hogy elvárta, hogy példája követésre találjon. Ilyen körülmények közt hihető — amit Piligrim oly nagy örömmel jelentett a pápának —, hogy már az első évben 5000 előkelő férfi és nő keresztelkedett meg, s az is természetes, hogy azóta a nagy tömeget kitevő magyarországi keresztények — az itt lakó szláv népek s a keresztény országokból elhurcolt foglyok s azok utódai — szabadon gyakorolhatták vallásukat. Gyermekeiket nem kellett többé titokban keresztelniük, már nyíltan vihették a fölépített kápolnákba, kis templomaikba. A lelkes s a túlzásoktól bizonyára nem ment jelentés szerint már az egész nemzet készségesnek mutatkozott az igaz hit fölvételére. Levelének további részében Piligrim egyházszervezési kérdésekkel foglalkozott s azokkal kapcsolatban adta elő és okolta meg az érseki joghatóságra vonatkozó kérését. E szerint hatalmas területekről van szó, melyek gazdag aratást ígérnek. Ennek a nagy munkának az irányítását azonban egyedül nem végezheti, mert nem tud mindazokon a helyeken megjelenni, ahol jelenléte szükséges volna. Ezért érseki palliumot kért a pápától és fölhatalmazást, hogy a magyar hívők számára püspököket szentelhessen. Azt kívánja a gondjaira bízott magyarság üdve — de a jól végzett munka magának a pápának is dicsőséget jelent, mert egy új nép megtérítése az ő érdeme lesz. Ám ez a hithirdetés egyáltalán nem hozta meg azokat a gyors és szép eredményeket, melyekkel Piligrim jelentése kecsegtetett. Annak egyik oka abban található, hogy hiányzott belőle a lelkeket magával ragadó hithirdetés első föltétele, az öncélúság, amikor a munkát mindenekelőtt a vallási szempontok, a belső meggyőződés irányítja. A magyar hittérítés első szakaszában túlságosan is előtérbe kerültek a politikai, a világi érdekek — akár a német császár, akár a magyar fejedelem, akár a passaui püspök törekvéseit vizsgáljuk. De Piligrim lelkesedése is lelohadt, amikor tudomására jutott, hogy a pápa az érsekségre vonatkozó terveit nem helyesli. 258-