Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

IV. FEJEZET A BENCÉS REND, AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM ALAPVETÉSE HAZÁNKBAN A pannóniai szlávok és avarok megtérítése; a zalavári és zobori apátság létesítése a IX. században Pannónia, miként a római birodalom többi provinciája, a római műveltséggel együtt átvette a római kereszténységet is. Sok emlékünk bizonyítja a „Pannónia Sacra" egykori létezését, melyet a népvándorlás hun, keleti gót és lóngobard népei meggyengítettek ugyan, de nem pusztítottak el. Bár a Kárpátok medencéjének VII—VIII. századi urai, az avarok pogány-nomád életet folytattak, a kereszténységet nem üldözték, sőt szórványosan köztük és az időközben közéjük települt szláv — s valószínűleg magyar — népelemek közt is éltek keresztények. Többek között ezt bizonyítja az a Keszthely mellett fekvő háromhajós fenékpusztai bazilika, melyet a VII—VIII. században építettek újjá, s mely alapjaiban ma is látható. S erre kell következtetnünk abból a híradásból is, mely szerint a Pannóniával határos — aquilejai, salzburgi, passaui — egyházmegyék vezetői 796-ban azért jöttek ide, hogy megállapítsák az Avariában működő (szláv?, bajor?) papok s általában vallásilag kellőképpen nem képzett klerikusok által kiszolgáltatott keresztségek érvényességét. Ebben a tekintetben ugyanis új élet kezdődött hazánk területén Nagy Károly idejében, aki 791-ben indította meg hadjáratai sorozatát, hogy az avar uralmat megtörve Pannóniára is kiterjessze a frank fönnhatóságot. Az elsőt személyesen vezette s Győrig haladva ,,Omundesthorf"-nál Sabaria felé fordulva tért vissza hazájába. Ez a két hely minden bizonnyal a pannonhalmi Sabariát és a közelében levő Ámándot (Ámándfalvát) jelenti. Szt Ámánd (t 680) itteni kultuszát indokolhatja az a tény, hogy a Dunától délre lakó szlávok között is hirdette az evangéliumot, s hogy tisztelete elevenen élt a bajorok között. Bizonyára így került a Szt Amand által alapított és temetkezési helyéül választott elnoni kolostorba az a bajor Arn, aki ott apát, majd 247-