Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

pontokat képviselő Cluny és egyéb francia apátságok (pl. a marseillesi St Victor, St Gilles) befolyásának növekedését. A legnagyobb csapást Kasztília királya, VI. Alfonz (1073— 1109) mérte rájuk, aki a VII. Gergelynek tett ígérete szerint, az Egyháztól nyert támogatás fejében országát Róma irányítása alá helyezte. Toledo fölszabadítását (1085) követően Szt Hugó egyik clunyi szerzetesét, Bernát sahaguni apátot Toledo érseki székébe ültette, ami Kasztília primáciáját is jelentette. Az ugyanazon évben tartott burgosi zsinaton pedig kimondották a római liturgia bevezetését s a celibátusra és a simóniára vonatkozó pápai rendelkezések átvételét. Az Egyház megújhodását szervesen követi a társadalomé ; Oliva és Odiló apátok a „treuga Dei"-ért A föntebbiekben láttuk, hogy miként fejeződött be az a nagy reformmozgalom és invesztitúra-harc, melynek nemcsak ideológiai alapjait; hanem vezéreit is túlnyomó részben a bencés szerzetesség szolgáltatta. Láttuk, hogy miként szűnt meg a simónia és a papok házassága, minek utána tisztultabb fölfogású és eszményibb életű papság végezte a hivők lelki gondozását. Bár a főpapság továbbra is egyik vezető tényezője maradt az állami életnek, megválasztása mégsem függött az uralkodó kényétől, s így nem is lett irányában annyira elkötelezve. De még többet nyert a küzdelemben a pápaság. Azután már szó sem volt császári kinevezésről; Szt Péter utódját azóta a bíboros kollégium választotta. Ily módon szabadult föl a pápaság, az Egyház legfőbb kormányzata a világi hatalom gyámkodása alól. A pápa a nyugati kereszténység tekintélyben és hatalomban vetélytárs nélküli vezetője lett. Kialakult az Egyház egysége. minek következtében a különböző — pl. német, spanyol — nemzeti egyházak körvonalai teljesen elmosódtak. A nagy küzdelem ezen hatásai természetszerűleg bontakoztak ki a XII. és a XIII. század folyamán — mely századok az Egyház és a pápaság életének .virágkorát, a teokrácia uralmát alakították ki. Ennek a kibontakozásnak azonban lényeges előföltétele volt a társadalom reformja, annak igazi keresztény szellemmel való átitatása. Helyesen állapította meg a Collationes című művében Szt Odó, az első clunyi apát, hogy a világi társadalom erkölcsi életének megjavítása csakis a szerzetesi és az egyházi reform végrehajtása után következhetik, mert a papságnak nemcsak szóval, hanem élete példájával is mutatnia kell a helyes utat. Bár a 16* 243