Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

nuit s a Gergelyt védelmező Rómát 1083-ban körülzárta. Bár a polgárság sokáig ellenállt, 1084 márciusában mégis kénytelen volt megnyitni kapuit. Így vonult be 24-én Wibert a lateráni bazilikába, ahol őt pápává, 31-én pedig Henriket császárrá koronázták. Guiscard Róbert segítségére sietett ugyan az Angyalvárba zárkózott pápának, segítésében azonban nem volt köszönet. A normannok annyira földúlták a várost, hogy a sereggel együtt VII. Gergely is kénytelen volt elhagyni Rómát, honnét Montecassinóra, majd Salernóba költözött. Bár úgy látszott, hogy ellenfelei diadalmaskodtak fölötte — ő nem adta meg magát. A zsoltárból vett utolsó szavai bizonyítják, hogy elveit vissza nem vonta, eszméit föl nem adta: „Szerettem az igazságosságot — iustitiam —, gyűlöltem a gonoszságot, ezért halok meg számkivetésben." VII. Gergely 1085. május 25-én halt meg. Az Egyház enkölcsi fölemelkedéséért, egységéért és függetlenségéért indított harcot megkezdte, de befejezni nem tudta. Hívei látták, hogy mily súlyos örökséget hagyott utódjára. A hozzá hű bíborosok egy éven át tanakodtak a megválasztandó pápa személyére vonatkozóan, s mikor 1086-ban május 24-én megállapodtak Desiderius, Montecassino bölcs bíboros apátja személyében, akkor a megválasztott vonakodott egy éven át a neki szánt terhet vállalni. Miután pedig 1087. május 9-én mint III. Viktort pápává koronázták, a haláláig rendelkezésre álló 5 hónap igen rövid volt ahhoz, hogy egyéni terveit és módszereit kinyilváníthatta volna. Pápaságának tán az volt a legjelentősebb mozzanata, hogy utódjául VII. Gergely kiváló munkatársát, a szintén bencés Ottó ostiai bíboros püspököt ajánlotta, akit meg is választottak. Az új pápa, II. Orbán írta meg Hugó clunyi apátnak, hogy megválasztásában Montecassino bíboros apátja, Oderisius szintén nagy szerepet játszott. A francia származású II. Orbán (1088—1099) lelki és szellemi kultúráját Reimsben és Clunyben szerezte, mely utóbbinak aztán perjele lett. Elvben ugyan VII. Gergely hívének vallotta magát, a gyakorlatban mégis Hugó clunyi apát és III. Viktor engesztelékeny politikáját követte. A kiváló diplomata érzékkel megáldott pápa ügyesen tudott alkalmazkodni az adott viszonyokhoz s főleg ennek a tulajdonságának köszönhette eredményeit. II. Orbán világosan kinyilvánította fölfogását az 1089-ben tartott római zsinaton, ahol a simóniát és a papok házasságát a leghatározottabban elítélte ugyan, az ellenpárthoz tartozó egyháziak vallási ténykedésének érvényét azonban nem vonta kétségbe. 238-