Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Angliában inkább a geometriai alakzatokat (vonalak, belőlük alakított háromszögek, kockák stb.) s állatmotívumokat használtak. A XII. század végén azonban már Durhamben és Rochesterben is kialakították a franciás stílusú kapuzatot. A díszítő és oktató jellegű falfestészet virágzása német, olasz és francia apátságokban A templomok díszítését a szobrászok mellett a festők végezték. Alkotásaik témája természetesen vallásos volt — a bazilikák falmezőin és mennyezetén a szentírás tanítását szemléltették, az Űr Jézus és a szentek életének egyes jeleneteit tették vonzókká. Mivel ez a festészet nem volt öncélú művészet, figyelmét nem is annyira a formára, mint inkább a tartalomra, a vallás-erkölcsi hatásra irányította. Alakításai eléggé szőnyegszerű ek voltak; a tárgyakat és személyeket síkban és nem térben helyezte el, mert a távlatot, a perspektívát még nem ismerte. Természetességre kevésbé törekedett, de képein — akárcsak az építészeti és szobrászati alkotásokon — rend, fegyelem, szimmetria s ezáltal összbenyomásként nagyfokú harmónia uralkodott. A románkori festészet képviselői nagyrészt a bencés monostorokból kerültek ki s azok templomai őrizték meg legszebb emlékeit is. De azt is megjegyezhetjük, hogy a művészi alkotások közül természetszerűleg a falfestmények semmisültek meg legnagyobb mértékben. A X.—XII. században élénk tevékenységet fejtettek ki a német festők. Szép alkotásaik maradtak ránk a reichenaui Szt György és a Szt Péter-templomban. Az elsőben az apostolaitól körülvett Űr Jézus csodáit — pl. a háborgó tenger lecsendesítését — festették meg a X. század végén. A képeken még észrevehető az ókeresztény Krisztus-ábrázolás hatása, de már sok páthosz is érezhető rajtuk. A másik templom apszisán a „maiestas Domini"-t jelenítették meg 1100 táján. A kétszeres életnagyságban ábrázolt Üdvözítő alatt az apostolok és próféták kara látható. A brauweileri káptalanterem falain és menyezetén a XII. században ó- és újszövetségi személyek képében a hit erejét és győzelmét festették meg. Az egyes alakok általában jobban sikerültek, mint a csoportok; szerkesztésben, drámai alakításban még gyöngébbek voltak. A hildesheimi Szt Mihály-bazilika lapos mennyezetén az engedetlen Ádám és Éva, az alvó Jessze s belőle fakadóan Jézus családfája alakjával a bűnbeesés és megváltás kapcsolatát szemléltették. A kisebb-nagyobb 219-