Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

nak tán legjelentősebb apátja, Desiderius építtette föl a nyugati kereszténységnek akkortájt legszebb templomát, melyet a pápa 1071-ben szentelt föl. Díszlépcsőn, oszlopcsarnokon és átriumon (Paradisus) keresztül lehetett bejutni a márvány oszlopokkal 3 hajóra tagolt, mozaikkal, arany-, ezüstlemezekkel s tapétákkal díszített bazilikába. Az építést lombardiai, a díszítést bizánci mesterek végezték. Természetes, hogy ez a nagyszerű alkotás többek számára mintául szolgált. Hozzá hasonló lett Salerno püspöki és bencés temploma s ugyan olyan háromhajós bazilikát építettek pl. Monrealban, Veronában és Pomposában is. A monreali éppúgy famennyezetes volt, mint a veronai; a pomposai elején látható az atrium, mellette pedig a jellegzetes olasz harangtorony, a campanile. Nemcsak a veronai Szt Zénó, hanem a milanói Szt Ambrus bazilika szentélyét is a kripta fölé emelték s az utóbbiban a mellékhajók fölé szépen tagolt karzat, galéria került. A városokban és szigeteken épült kis dalmát monostorok általában olasz mintákat követtek; legimpozánsabbnak a zárai Szt Krizogon templomát tekinthetjük. Német földön többféle irányzat érvényesült. Voltak apátságok, melyek folytatták a karoling hagyományokat. így a Bernward püspök által a XI. század elején ékített hildesheimi Szt Mihály templomban a 3 hosszanti hajó 1—1 kereszthajóban végződött. Az épület keleti végén a hosszanti hajók szélességében 3, a nyugati végén 1 apszis állott, mely azonban szélesebb volt a főhajónál s hosszan kinyúlott. Ez utóbbi fölemelt helyen csupán az alapító sírja, előtte kórus, alatta pedig kripta, vagyis alsó templom volt. A kereszthajók északi és déli szélén 1—1, azaz 4 torony állott s ezek lépcsőin lehetett f öl j utni a mellékhajók fölé helyezett árkádos karzatokra. Hasonlóan 2 kereszthajóval és 2 kórussal készült a maria-laachi templom is, melynek nyugati apszisa elé tágas atrium került. A nyugati homlokzat robusztusságát a fő- és a kereszthajó kereszteződése fölött lévő nagy s a kereszthajó északi és déli oldalára épített 1—1 kisebb hengeres torony biztosítja. De élénk benyomást kelt a keleti rész kiképzése is, ahol a főapszis mellé, a kereszthajó keleti falára 1—1 kisebb apszist, a négyzet fölé egy nagyobb tornyot, eléje, a mellékapszisok és a szentély fala közé 1—1 kisebb négyszögletes tornyot építettek. A nagy német reformapát, Poppo a XI. század első felében már a latin keresztes alaprajzot követte építkezéseiben. Hersfeldi templomának 3 hosszanti hajója közül csupán a középső haladt túl kelet felé a kereszthajón, mely aztán kórust alkotva 213-