Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

zarándokseregek befogadására is készültek. Szemlélésük — akárcsak a kor tekintélyen és hagyományon alapuló tudománya és társadalmi rendje — az erő és megingathatatlanság benyomását keltette. A falak masszívak, kezdetben kissé nyersek, a hengeres oszlopok s még inkább a négyszögletes pillérek robusztusak voltak. Az utóbbiak gyakran váltakozva fordultak elő vagy a pillérre alkalmaztak 4 féloszlopot. A gerendás vagy kazettás lapos famennyezetet lassanként kőboltozás váltotta föl. A X. században még csak a keskenyebb mellékhajók, a XI. század vége óta már a főhajók boltozását is meg tudták oldani. Az apszisok kidolgozásakor főleg a középsőre fordítottak nagy figyelmet. Rendszerint csak a főhajón, gyakran annak is csak a déli falán elhelyezett ablakok aránylag kicsik, sokszor tölcsérszerűek voltak. Az így jelentkező misztikus félhomály hatását csak színezte a sok önállósult térség (apszisok, kápolnák), ami viszont az oltárlátogatást s a magánáhitat gyakorlásának egyéb módját tette lehetővé. A templomok díszítéséről az építészek a vízszintes tagolást alkotó párkányzat, a magasba törő oszlopok és pillérek fejezetének s az azokat különböző irányban összekötő ívek és bordák kidolgozásával gondoskodtak. Ám ezek az impozáns megjelenésű román templomok külsőleg is sok tekintetben eltértek az ókeresztény bazilikák típusától. A legjellegzetesebb rész a sokszor szinte erődszerűen,kiképzett nyugati homlokzat lett. A két sarokra az épülettel immár szerves kapcsolatba hozott két robusztus torony került. A homlokzat díszét a sokszor művésziesen épített szobrászati alkotásokkal ellátott félköríves kapuzat adta meg. A látvány elevenségét, a kép mozgalmasságát gyakran fokozta a fő- és a kereszthajó találkozása fölé vont, belülről trifóriummal díszített kupola, illetőleg annak világító tornya, a „tour lanterne" s a templom sarkaira elhelyezett több kisebb torony. Olasz, német, francia, spanyol, normann, angol sajátosságok; Montecassino, Cluny, Caen kisugárzása A föntebbiekben általánosságban vázoltuk a román stílusú templomok alapformáinak s azok változásainak kialakulását. A következőkben a bencés építkezések jellegzetes központjaira s az egymástól eltérő specialitásokra fogunk rámutatni. Az olasz templomépítkezés általában ragaszkodott az ókeresztény bazilikás hagyományokhoz. Mivel a szaracének 883-ban elpusztították Montecassinót, ahol az új élet csak 949-ben kezdődött — új templomról is kellett gondoskodni. Az ősmonostor212-