Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

a szerves fejlődésnek természetszerű velejárója, hogy folyton új jelenségeket is tapasztalunk, a régi törzsön a régi ágak helyén, vagy mellett újak jelentkeznek, melyek idővel az összképet módosítják. Tudjuk, hogy Szt Benedek szerzeteseinek föladatát az Űr Krisztusnak, az igazi királynak — Domino Christo, vero regi — való katonáskodásban vagy szolgálatban határozta meg. Ez a Theo- vagy Christocentrikus fölfogás először a világtól visszavonult, egyszerű, szinte kizárólag belső, monasztikus életet alakított ki, a VII.—IX. században viszont a missziós és a kulturális tevékenység vált jellemzőjévé, míg aztán a X.—XII. században, a mi korunkban a liturgia került előtérbe s a bencések mint az Úristen udvari emberei hódoltak Krisztus-király előtt. A Krisztus-királynak ez a, még a keresztfán is uralkodó alakja gyakran találkozott a görög egyház „Pantokratór"-ával s így érthető a „Maiestas Domini" — az Űr Fölsége — eszméjének uralkodóvá válása. Et találjuk a kornak nemcsak liturgiájában, hanem művészetében, egész világnézetében is. A kor bencései legfőbb, sok helyütt szinte egyetlen föladatuknak tartották az Úristen, a Krisztus-király előtt való hódolást, de az Istenanyát, Szűz Máriát is mint királynőt ünnepelték. így természetes, hogy ennek a liturgikus életformának a tőlük telhető legpompásabb keretet igyekeztek biztosítani. A „királyok Királya" számára épített templomuk valóságos királyi palota, igazi „basilica" volt, melyben a „Maiestas Domini" alakja számtalan formában — kőbe vésve, falra festve, aranyba öntve, ornátusokba szőve, énekbe, zenébe foglaltan — jelent meg az istentiszteleten résztvevők előtt. De azt is természetesnek kell tartanunk, hogy amint a bencések alakították ki és vitték diadalra ennek a kornak sajátosan vallásos világnézetét, éppúgy ők voltak legfőbb inspirálói és kivitelezői annak a „román" művészetnek is, mely ebből a világnézetből táplálkozott s ezt a világnézetet szolgálta és érzékeltette. A kolostori templomok szerkezete, fölépítése A művészetek, elsősorban az építészet virágzása a karoling reneszánszot követő általános elhanyatlás, elerőtlenedés leküzdése után, a XI.—XII. században következett be. Az építészet — mely elsősorban templomépítészetet jelentett — a karoling kor hagyományaiból bontakozott ki, azt bővítette új elemekkel. Láttuk, hogy a háromhajós és a háromapszisos ókeresztény bazilikát miként fejlesztették tovább tornyok s a. 210-