Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Marieberge Tamás által összeállított eweshamit, a peterboroughit, melyet Hugo Candidus írt. Jocelin élvezetes, közvetlen előadásban örökítette meg Sámson apát (1182—1211) és edmundsburyí konventjének mindennapi életét. Am a Párizsban iskolázott Sámson maga is művelte az irodalmat — írt elegiákat és Szt Ödön csodáiról is. A kor kulturális központja a Lanfranc unokaöccse, Pál által újjászervezett St Albans lett. Krónikájának különösen fontos része a „Gesta abbatum", mely Simon, Warin és János apátok 1167-től 1214-ig tartó kormányzását és életét ismerteti. Warin Salernóban tanult orvostudományt, János pedig a párizsi egyetemen végezte teológiai tanulmányait. Ők voltak azok a kitűnően képzett apátok, akik kialakították St Albansnak azt a tudományos és művészi iskoláját, mely a XIII. században páratlan tekintélyt élvezett Angliában. A worcesteri bencések már nem elégedtek meg saját történetük följegyzésével. Florentinus (11118) világkrónikát szerkesztett, melyben az angol egyházi és politikai eseményeket állította középpontba. Munkáját társa, János folytatta 1154-ig. Az ország északi részén (Béda hazájában és hatására) a durhami Simeon (1060—1130) kolostora történetét írta meg, amit aztán 2 hexami perjel folytatott. Azonkívül Anglia történetét is összeállította koráig. A konvent perjele, Turgot, Margit skót királynő életét örökítette meg. A canterburyi Gervasius művei között a legfontosabb az, melyben érseke és konventje egymással szemben folytatott küzdelmeit ábrázolta — bencés megvilágításban. A középkori angol történetírás — Béda után — legkiválóbb képviselője mégis malmesburyi Vilmos volt (1080—1142). Az élesszemű, kritikus elméjű, klasszikus stílusú írónak nagy arányérzéke volt, amikor az eseményeket, illetőleg a szereplőket térben és időben elhelyezte. Önálló művekben dolgozta fel az angol királyok, az angol főpapok, egyes szentek s a glastonburyi apátság történetét. História Novellá-ja kora (1125—42) eseményeivel foglalkozott. Az irodalom más terén alkotott nevezeteset a winchesteri Gottfrid (|1107), aki jórészt Martialist utánozva írta szép stílusú leveleit, epigrammáit és tanító költeményeit. A canterburyi Nigellius Wireker versben és prózában egyaránt ostorozta a szerzetesek, elsősorban a clunyiek hibáit. Sokan csak azért keresték föl Bolognát és Párizst, hogy az ott szerzett tudományukkal minél jobb állást szerezhessenek maguknak hazájukban. A XII. század vége felé készített szatirikus művei közül a legnevezetesebb az ostobák tükre, a „Speculum stultorum" volt. 205-