Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

80 homiliáját a szentatyák alapján s 40 életrajzát is. Priscianus nyelvtanának fordításához angol szótárt is csatolt. A már említett fleuryi Abbo által szervezett ramseyi iskola legnevesebb tagja Bridferth volt, aki sokat foglalkozott Bédával, egyes műveit magyarázta s valószínűleg ő szerkesztette apátja, Oswald életrajzát is. Ám a 3 nagy bencés főpap és tanítványaik halála után újabb hanyatlás következett. A XI. század közepére — a normann Eadmer és malmesburyi Vilmos túlzó följegyzése szerint — oly mélyre süllyedt a kultúra, hogy az angol papok alig értették már a szertartások szövegét, s alig volt, aki a latin grammatikát ismerte volna. Az új korszak megszületését Hódító Vilmos uralomra jutása és Lanfranc canterbury i érsekké való kinevezése jelentette. Bár Lanfranc és utóda, Szt Anzelm is mint Anglia prímása elsősorban egyházkormányzati és egyházpolitikai föladatokkal foglalkozott —- a vallás-erkölcsi élet mellett a kultúra fejlődését is föllendítette. Az angol-szász szellemiség Normandia támogatásával akkor indult újabb virágzásnak, melynek gyümölcsei a XII. s a XIII. században értek meg, amikor a Szigetország kultúrája már ismét egyenrangúvá vált a Kontinensével, Nyugateurópáéval. Ennek az angliai kultúrának gyökerei Lanfranc és Szt Anzelm után is jórészt francia talajból táplálkoztak. Franciaország ugyanis a XI. század második fele óta mind erősebben vette kezébe a „Respublica Literaria", a tudományos világ vezetését. Az új szellemiség, az új tudományosság képviselői közt mindenekelőtt Lanfranc és Anzelm canterburyi iskolájának növendékei tűntek föl. Osbern többek közt megírta Dunstan érsek életét. Eadmer (kb. 1060—1124) Anzelm titkáraként másolta annak írásait és kitűnő, hű életrajzot készített róla. A História novorum-ban Hódító Vilmos és utódai történetét írta meg 1066tól 1120-ig. De híres volt a Szűz Mária fogantatásáról szóló műve is. A görög egyházból Rómán és Franciaországon át Angliába érkező fölfogás alapján nemcsak vallotta, hanem ki is fejtette a szeplőtelen fogantatás tanát. Időközben aztán több angol szent (Wilfrid, Dunstan, Oswald) életét is ismertette. De nemcsak ő, hanem a korabeli angol-normann bencések is előszeretettel művelték a hagiográfiai és a történeti irodalmat. A beci származású westminsteri apát, Crispin Gilbert apátjáról, Herluinról készített életrajzot, melynek keretében Lanfráncról és Anzelmről is közölt értékes adatokat. A kolostor krónikáját egyébként szinte minden apátságban vezették. Mint különösen értékeset említhetjük meg a névtelentől szerkesztett battleit, a 204-