Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Az angol kultúra újjászervezése a X., virágzása normann hatásra a XI.—XII. században. A canterburyi Eadmer és a malmesburyi Vilmos alkotásai Lanfranc és Szt Anzelm tanítói és tudományos tevékenységével kapcsolatban kell megemlékeznünk az angol bencések kulturális életéről is. Ezen a téren a történelem érdekes játékát figyelhetjük meg. Az előző fejezetben láttuk, hogy az angolszász szerzetesség miként bocsátotta legjobb erőit — Szt Bonifácot, Alkuint és társaikat — a frank birodalom rendelkezésére, akik aztán megteremtették a nyugati keresztény kultúrközösséget. Egyrészt ezen szellemi vérveszteség, másrészt és főleg pedig a VIII. század vége felé megindult s szinte három századon át tartó dán-viking támadások következtében aztán az angolszász szellemi élet elhanyatlott. Ebben a hanyatló irányzatban csak az az emberöltő jelentett megállást és némi erőgyűjtést, amikor Wessex királya, Nagy Alfréd (871—900) leverve a támadó dánokat, békét teremtett, s legfőbb gondját arra fordította, hogy népe műveltségét emelje és általánosítsa. Nagy Károly pendantjaként maga köré gyűjtötte a legműveltebb angol papokat, köztük a bencés Asser sherbornei püspököt, aki megalkotta királya életrajzát. S azt is érezte Nagy Alfréd, hogy terve megvalósításához külföldi segítségre is szüksége van. Ezért hívta udvarába St Bertinből Grimbaldot, Korveyből Jánost, akiknek elhagyott apátságukért kárpótlásul angol kolostort adományozott. Célja érdekében fontosnak tartotta minél több értékes alkotás honi nyelven való megismertetését. így készült el Szt Gergely Dialógusainak (Szt Benedek életrajzának), Regula Pastoralisának, Béda angol egyháztörténetének és más latin műveknek angol fordítása. Nagy Alfréd halála után azonban tovább folytatódott az erkölcsi és a szellemi élet hanyatlása, melyet egyidőre Dunstan és Oswald érsekek és Ethelwold püspök erőfeszítése tudott megállítani a X. század második felében. Tudományos és irodalmi tekintetben Ethelwold volt a legagilisabb, aki többek közt a Regulát is lefordította angolra. Tanítványaik közül Aelfrik és Bridferth vagy Byrthferth vált ki. Az előbbi mint černeli iskolamester, 1005 óta mint eynshami apát — Nagy Alfréd és Ethelwold példáját követve — latin művek fordításával foglalkozott. Az angol prózának ez a kiváló mestere azonban nem annyira a szavak, mint inkább a gondolatok átültetésére törekedett s így az ószövetségből készített fordításai is inkább átdolgozásnak, parafrázisnak tekinthetők. Hasonló módszerrel állította össze 203-