Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Az angol kultúra újjászervezése a X., virágzása normann hatásra a XI.—XII. században. A canterburyi Eadmer és a malmesburyi Vilmos alkotásai Lanfranc és Szt Anzelm tanítói és tudományos tevékenysé­gével kapcsolatban kell megemlékeznünk az angol bencések kulturális életéről is. Ezen a téren a történelem érdekes játékát figyelhetjük meg. Az előző fejezetben láttuk, hogy az angol­szász szerzetesség miként bocsátotta legjobb erőit — Szt Boni­fácot, Alkuint és társaikat — a frank birodalom rendelkezésére, akik aztán megteremtették a nyugati keresztény kultúrközös­séget. Egyrészt ezen szellemi vérveszteség, másrészt és főleg pe­dig a VIII. század vége felé megindult s szinte három századon át tartó dán-viking támadások következtében aztán az angol­szász szellemi élet elhanyatlott. Ebben a hanyatló irányzatban csak az az emberöltő jelentett megállást és némi erőgyűjtést, amikor Wessex királya, Nagy Alfréd (871—900) leverve a támadó dánokat, békét teremtett, s legfőbb gondját arra fordította, hogy népe műveltségét emelje és általánosítsa. Nagy Károly pendantjaként maga köré gyűj­tötte a legműveltebb angol papokat, köztük a bencés Asser sherbornei püspököt, aki megalkotta királya életrajzát. S azt is érezte Nagy Alfréd, hogy terve megvalósításához külföldi segít­ségre is szüksége van. Ezért hívta udvarába St Bertinből Grim­baldot, Korveyből Jánost, akiknek elhagyott apátságukért kár­pótlásul angol kolostort adományozott. Célja érdekében fontos­nak tartotta minél több értékes alkotás honi nyelven való meg­ismertetését. így készült el Szt Gergely Dialógusainak (Szt Be­nedek életrajzának), Regula Pastoralisának, Béda angol egyház­történetének és más latin műveknek angol fordítása. Nagy Alfréd halála után azonban tovább folytatódott az er­kölcsi és a szellemi élet hanyatlása, melyet egyidőre Dunstan és Oswald érsekek és Ethelwold püspök erőfeszítése tudott megál­lítani a X. század második felében. Tudományos és irodalmi te­kintetben Ethelwold volt a legagilisabb, aki többek közt a Re­gulát is lefordította angolra. Tanítványaik közül Aelfrik és Bridferth vagy Byrthferth vált ki. Az előbbi mint černeli isko­lamester, 1005 óta mint eynshami apát — Nagy Alfréd és Ethel­wold példáját követve — latin művek fordításával foglalkozott. Az angol prózának ez a kiváló mestere azonban nem annyira a szavak, mint inkább a gondolatok átültetésére törekedett s így az ószövetségből készített fordításai is inkább átdolgozásnak, parafrázisnak tekinthetők. Hasonló módszerrel állította össze 203-

Next

/
Oldalképek
Tartalom