Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

fiai elgondolásuk eltéréséből következett. Egyesek szerint azok „ante rem", az egyedi tárgyak, dolgok előtt, mások szerint „in re", az egyedi jelenségekbe foglaltan, ismét mások szerint „post rem", a tárgyakból való logikai elvonás, abstrahálás eredményeként, csupán mint szavak léteznek. A két előbbi fölfogást realizmusnak, az utóbbit nominalizmusnak nevezték. A nominalista Roscelin fölfogása szerint az egyetemes lényegnek tekinthető „istenség" sem létezik, az is csupán szó, elménk alkotása — a mérsékelten realista Szt Anzelm szerint viszont az „in re" létezik. Ebből következőleg Roscelin azt tanította, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymástól függetlenül létező isteni személyek — Szt Anzelm pedig hirdette az egy és oszthatatlan Szentháromság tanát, melyben a három isteni Személy, az egy és ugyanazon isteni természet birtokosa. Legjellegzetesebb munkája a „Cur Deus homo?" volt, melyben magyarázatát kereste és adta annak, hogy a második isteni Személy, az Ige miért lett emberré? Tanítása szerint az eredeti bűnnel megsértett isteni Fölségnek az ember nem tudott megfelelő elégtételt adni. Azért kellett Istennek emberré lenni, hogy az Istenember az emberek nevében engesztelje ki Istent. A megváltással kapcsolatban foglalkozott Szűz Máriával is, aki „mater restitutionis omnium", akivel nincs egyenlő, akinél nincs nagyobb — Istent kivéve. Ugyanez a szellem nyilatkozott meg Szt Anzelm elmélkedéseiben is, melyek szintén a szív és értelem, az érzés és gondolkodás gyümölcsei. A reflektáló, az elmélyedő imádság előföltételének a hitet és az alázatosságot tartotta. Azt vallotta, hogy többet ér szelídnek és türelmesnek lenni, mint böjtölve türelmetlenkedni. Mély alázatosság mellett őszinte bűnbánat hatotta át lelkét s csupán a Megváltó irgalmasságában reménykedett. Ezért tisztelte oly áhítatosan az Úr Jézus szenvedését és annak jelképét, a szentkeresztet. De így jutott el a Szűz Anya megható tiszteletéhez is. Ily módon lett Szt Anzelm a misztikus lelkiség kiváló mestere s a skolasztikus tudományosság alapvetője, aki a vallásosság és a műveltség legmagasabb fokú szintézisét, a hit és a tudomány legszebb harmóniáját alakította ki életében. 202-