Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Bevezetés

Rómában Marcella aventinusi palotájában indult meg a szerzetesi élet. A kialakuló női zárdákhoz csakhamar férfi kolostorok csatlakoztak. Szt Ambrus Milanóban alapított kolostort, Szt Özséb Vercellaeben, Szt Honorius Bresciában, Szt Paulin Nolában, Szt Ágoston pedig Hippóban késztette közös életre székvárosa papjait. Ágoston regulát is írt karthagói és hippói szerzetesei számára s „De opere monachorum" c. munkájában is velük foglalkozott. Az említett püspökök által szervezett városi szerzetességgel szemben az Appeninek barlangjaiban s a tyrrheni tenger szigeteinek sziklái közt viszont a remete intézmény vert gyökeret, melyhez sok tekintetben hasonlított Délitália apró kolostorainak élete is. Az itáliai szerzetességnél eszmeileg és szervezetileg is megalapozottabb élet alakult ki a IV. és az V. századi Galliában, melynek vezető egyéniségei Szt Márton, Cassianus és Lerins irányítói voltak, akik nagy hatást gyakoroltak a további fejlődésre. Szt Márton a római birodalom Pannónia tartományának Sabaria városkájában, a mai Pannonhalma közelében született a TV. század 30-as éveiben pogány katonatiszti családból. Ennek ellenére már gyermekkorában erős vonzódást érzett a keresztény, sőt a remete élet iránt. 15 éves korában azonban kénytelen volt beállni a császár hadseregébe, honnét csak a Julianus által vezetett galliai hadműveletek befejezése után, 20 esztendős korában tudott szabadulni. A Krisztus katonájává, „miles Christi"-vé lett ifjú első útja a galliai Poitiers szenthírű püspökéhez, Hilariushoz vezetett, aki az időközben már megkeresztelt Mártont klerikusává tette. Utána még meglátogatta szülőföldjét, ahol a keresztény hitre térítette édesanyját. Mivel azonban Pannóniából visszatérőben Itáliában értesült arról, hogy püspökét az ariánusok száműzetésbe kényszerítették, Milánóban állapodott meg, ahol kolostort szervezett. Ám az ariánusok miatt ő is kénytelen volt tovább vonulni, s csak Hilarius püspök hazatérése után mehetett vissza Poitiersbe. Nemes hajlamát követve, annak közelében, Ligugében fölépítette egyszerű kolostorát s püspökük halála után a toursiak onnét vitték magukkal a csodatévő szent férfiút. Tours új püspökének legfőbb föladata a még pogány falusi gallok megtérítése volt. Szerzetesi lelkületét — propositum monachi — azonban akkor is, ott is gondosan ápolta. A város közelében kolostortelepet létesített s minden szabad idejét ott töltötte. A mester és tanítványai a keleti aszkéták imádságos és önmegtagadó életét élték, ö is, remetéinek egy része is fából ácsolt kis cellában lakott, mások viszont a Loire partjait szegélyező sziklák barlangjaiba 20