Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

majd Konstanz püspöke és Konrád király kancellárja lett. De ő nevelte Szt Ulrik augsburgi püspököt és névrokonát, az orvos, a „physicus" Notkert is, aki ebben a minőségében Nagy Ottó udvarában is működött. St Gallen iskolája nevezetes volt arról, hogy ott görögöt is lehetett tanulni. Bár 926-ban a magyar támadás, 937-ben pedig az egyik diák bosszújából származó tűzvész pusztította a kolostort, az mégis tovább folytatta áldásos működését. Notker Balbulus növendékének, Hartmannak volt a tanítványa az az I. Eckehard (| 973), akinek munkássága St Gallen életében újabb virágzást indított el. Még növendék volt, amikor a német mondakincs alapján Vergilius latin formájába foglalta a Waltharius-éneket. Négy bencés unokaöccse és tanítványa között a legkitűnőbb II. Eckehard volt, akit „Palatínus"-nak neveztek, mert rendkívüli műveltsége folytán először a sváb udvarba vagy palotába, a ,,Palatium"-ba került, ahol Hadvig hercegnét latinra tanította, utána pedig — a hercegné ajánlatára — II. Ottó nevelését végezte. Ugyancsak I. Eckehard unokaöccse volt a nagyajkú Notker „Labeo", aki költő, művész, tudós és aszkéta volt egy személyben (t 1022). Egész életét St Gallenben töltötte s az ifjúság nevelésére szentelte. A történelem a „Theutonicus" melléknevet adta neki, mert régi hagyományaikat — Glossarium Salomonis — követve s azokat fejlesztve, oktatásában tudatosan alkalmazta anyanyelvét. Cato, Vergilius és — Boethius nyomán — Aristoteles műveiből német fordításokat készített; lefordította és magyarázta Jób könyvét, a zsoltárokat és Szt Gergely pápa Moralia című művét. Fordításai szinte átdolgozások voltak, mert azokat a német szavakat és kifejezéseket nemegyszer magának kellett megteremtenie, amelyekkel a fogalmakat, gondolatokat megfelelően tudta tolmácsolni. A „Theutonicus" legkiválóbb tanítványa IV. Eckehard volt, aki évtizedeken át vezette a mainzi érseki és a st galleni apátsági iskolát, miközben átdolgozta a Waltharius-éneket s folytatta a „Casus Sancti Galli" elbeszélését (1060). A mondottak alapján láthatjuk, hogy az Ottók korában (936— 1002) St Gallen hasonló hivatást töltött be, mint Alkuin T ours ja Nagy Károly idejében. Az I. és a II. Eckehard egyaránt kedves embere volt Nagy Ottónak és fiának. A kolostor szellemiségét széles körben sugározták szét a szellemileg és fizikailag is mozgékony st galleni bencések s a X. század második felében így alakították ki az „Ottók reneszánszát". A strassburgi püspök a st galleni Viktorra bízta iskolája vezetését, Chunibert Salz185-