Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

pl. a simóniát s a konkubinátust — ostorozta. Buzgósága és tüzes egyénisége sokakat magával ragadott — idők folyamán kb. 60 észak-itáliai kolostor fogadta el az anyaapátság fegyelmét. Az 1055-ben pápai jóváhagyást nyert vallumbrosianus rend szervezetén Cluny — S. Miniatón keresztül ható — szelleme érezhető: Vallumbrosa apátja megtartotta vezető szerepét s a rend a remeteség eszméjétől távolodva mindinkább a közös élet irányában fejlődött. Dél-Itáliában hasonló szellemiség nyilatkozott meg vercellei Szt Vilmos (1085—1142) alapításában, aki egy 1480 m magas hegyen, az általa elnevezett „Monte Vergine"-n — a Szűz hegyén — épített remete kolostort 1124-ben. Az aszketikus és peregrinációs hajlamú Vilmos aligha gondolt arra, hogy követőit szerzetes renddé szervezze, mert csupán szóbeli utasításokat adott számukra s Monte Vergine-t sem szánta főapátságnak. Szűz Mária kultuszának ez a dél-itáliai központja csak később vette át az irányítást, amikor — a XII. század közepe óta — Szt Benedek regulájának a hatása is erősödött. Az 1181-ben pápailag jóváhagyott kongregáció a század végére már kb. 40 kolostorral rendelkezett — a szerzetesek azonban nemcsak kolostorokban, hanem remete lakokban ós barlangokban is éltek. Napirendjüket az imádság, az önmegtagadás és a fizikai munka töltötte ki, de Dél-Itália népének szóval és példával való pasztorálását is — akárcsak a cavaiak — föladatuknak tartották. Monte Garganón Vilmos barátja és munkatársa, a bazilita életet jól ismerő materai Szt János szervezett remete kolostort (t 1139). Az itáliai remete mozgalmakkal kapcsolatban említjük meg Szt Brúnó (1031—1101) működését is. A kölni származású reimsi mester-kanonok, élete második felében tért át a remete életre, melynek első állomása a Grenoble közelében fekvő Chartreuse volt, ahonnét később kialakult rendjét karthauzinak nevezték. Brúnó Szt Benedek regulája alapján igyekezett a remete és a közös élet szintézisét kialakítani, amiben a világtól való elvonultság és az aszkézis különleges hangsúlyt nyert. Egykori reimsi iskolatársa, II. Orbán kívánságára 1090-ben Calabriába települt át s intézményét szervezve ott is halt meg. Ám a rend központja Chartreuse maradt — az itáliai ág csak később, a XIV—XV. században erősödött meg. 12' 179