Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban
püspökségével reális és personális unióban élő St Emmeramapátságot erkölcsi és anyagi tekintetben függetlenítette s ezáltal megadta számára a lehetőséget, hogy kialakíthassa a maga sajátosan szerzetesi életét. A kolostor vezetését régi barátjára, a művelt és aszketikus lelkületű Ramwoldra bízta 975-ben, aki a trieri St Maximinus-apátság tagja volt. Ö először is megszüntette a Regulától eltérő szokásokat — pl. a cella rendszert, a szárnyasok húsának élvezését — s gondoskodott a szabályszerű élet kialakításáról. A püspök ösztönzésére aztán Mondsee és Weltenburg is átvette az új életformát. Wolfgang nemes példáját követte Frigyes salzburgi érsek, aki kathedrális kolostorát, a salzburgi St Petert szintén önállósította s élére a St Emmeram-apátság egyik tagját, Titót állította. Tegernsee 978-ban közvetlenül a trieri St Maximinusból kapott apátot, de utóda már a st emmerami Gozpert lett. Tegernsee aztán Benediktbeuern felé terjesztette a reformot. A kanonokoktól lakott régi niederaltaichi kolostort Wolfgang tanácsára Henrik herceg 990-ben szervezte át bencés apátsággá, melynek élére 994-ben a kemény aszkézist gyakorló Szt Gotthard került. Sokat böjtölt kenyéren és vízen s nem egy éjszakát virrasztott át buzgó imádságban. Apátsága építkezésekor részt vett az erdőirtásban, a fa-, kő- és földhordásban. Mikor Hersfeld megreformálására kapott fölszólítást, az apátság arany-ezüst tárgyait beolvasztatta s jó részét a templom fölös kincseivel együtt a szegények közt kiosztotta. Wolfgang és Ramwold halála (994, 1000) után az 1002-ben császárrá lett II. Henrik megbízásából ő volt a fegyelem legfőbb őre a bajor kolostorokban. Szt Richárd eszméit Poppo közvetíti a birodalomba Gorze aszketikus színezetű monasztikus szelleme eljutott a X. század folyamán a német birodalom nyugati határától a keletiig, Lotharingiától Bajorországig, délen a sváb és svájci kolostorokig. Sokban hasonlított hozzá az a másik áramlat, mely a XI. század elején ugyancsak Lotharingiában alakult ki s legnagyobb hatását szintén a birodalom területén fejtette ki. Vezetője a verduni Szt Richárd és tanítványa, Szt Poppó volt. Richárd mint a reimsi székesegyházi iskola növendéke, kanonokja végezte tanulmányait. Ám ugyanakkor folyt Gerbert és Arnulf nem éppen épületes küzdelme az érsekségért, ami csak erősítette Richárd vonzalmát a szigorúbb fegyelmű szerzetesi élet iránt. így jutott a verduni St Vanne-apátságba, melynek szelleme azonban szintén nem elégítette ki. Ezért Clunybe kért 168-