Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

iskolát nyitott, melynek klerikus és civil növendékei nemcsak ingyenes oktatásban, de az arra rászorulók még ellátásban is részesültek. Az onnét kikerült s vallás-erkölcsi és tudományos szempontból is kiváló püspököknek, apátoknak és íróknak jelentős szerepe volt a normand közélet megnemesítésében. Jellegzetes megnyilatkozása volt Vilmosnak az is, mikor Fécampban a vándor énekmondók, a zsonglőrök szociális védelméről és erkölcsi és értelmi neveléséről igyekezett gondoskodni. St Wandrille, Mont-St-Michel és St Ouen kolostoraiban Szt Gellért művét törekedett folytatni, de tanítványát állította Jumiéges élére is. Dijon és Fécamp mellett működésének harmadik központja az 1003-ban alapított s a pápák és császárok által erősen privilegizált népes Fruttuaria volt, mely Észak-Itáliában a liturgikus szellem és a komoly szerzetesi fegyelem gócpontja lett. Hatáskörébe tartozott a milanói Szt Ambrus s a ravennai S. Appolinare Nuovo is. Ha túlzó volt is Szt Odiló kijelentése, hogy Vilmos apátúr többet dolgozott, mint ők együttvéve, az tény, hogy mozgalmas, tevékeny élete végén 40 kolostorában kb. 1200 szerzetes élt az ő eszméi szerint. A volpianói Szt Vilmos által Itália és Normandia között kialakított kulturális kapcsolatot a XI. század második felében még csak erősítette a páviai Lanfranc (1005—1089) és az aostai Szt Anzelm (1033—1109). Az ő tevékenységük következtében alakult ki Normandiában az a nemes szerzetesi és egyházias szellem, mely aztán az angol viszonyok újjászervezésében is megnyilatkozott. A századnak ez a három nagy szelleme a liturgia végzése és a lelki élet ápolása mellett nagyon fontosnak tartotta a kultúra terjesztését és a tudományok fejlesztését. Nemcsak Fécamp eszméit tette magáévá a korábban oly elszigetelten élő Bee, hanem a kolostori iskolázás és tudományosság is ott alakította ki új virágkorát. Már neves jogász volt a Bolognában képzett páviai Lanfranc, amikor tanítványaitól követve Normandiába költözött, ahol nemsokára (1042) a beci kolostor tagjai közé lépett. A szentéletű Herluin apát hamarosan perjellé nevezte ki, s rábízta az iskola vezetését, melynek növendékei között olaszok, németek és angolok is voltak. A nagy jogtudós híre vonzotta Becbe a kitűnő tehetségű és tudományszomjas honfitársát, Anzelmet is. Már 27 éves volt, amikor 1060-ban a szerzetes életre határozta el magát. Ismerte ugyan Clunyt s egész életén át értékelte annak lelkiségét és liturgiáját, de nem vonzódott oda, mert — saját kijelentése szerint 11 Szent Benedek fiainak I. 161