Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Alkuin szociális-kulturális irányzatával szemben a monasztikus vonást, az öncélú, a befelé fordult életet igyekezett uralkodóvá tenni. Azt akarta, hogy a kolostor a Regula nyomán csupán az „opus Dei" otthona és a szerzetesi tökéletesedés iskolája legyen. A kolostort a legnagyobb mértékben el akarta zárni a világtól. A klauzúra törvényét oly szigorúan értelmezte, hogy még a kolostor klerikusainak; bennlakását is tilalmazta s a „külső iskolákat" is megszüntette, hogy a világból még gyermekek, ifjak és papok se járhassanak be a kolostorba. A szerzetesi tevékenység legjelentősebb része mennyiségileg is az „opus Dei" lett. Bár a káptalani határozat azt mondotta, hogy az istentiszteletet a Regula előírásai szerint kell végezni, ahhoz jelentős új részeket kapcsoltak. így naponként 5—5 zsoltárt imádkoztak az élő, majd a meghalt keresztényekért s az elhunyt rendtársakért. Naponként háromszor végiglátogatták a templom oltárait, ahol a „trina oratio" keretében egy-egy miatyánkot mondtak s fölébresztették magukban a hit és a bűnbánat érzelmeit. A Príma után tartott „capitulum"-on a napi martyrologiumot, majd a Regulának vagy valamelyik homiliának egyegy részletét olvasták föl, utána pedig bűnbevallást végeztek. Hasonlóképpen a liturgikus szellem erősödését mutatta a naponként mondott halotti officium és a „mandatum" végzésének szabályozása s az az előírás is, hogy a konyhán, malomban vagy műhelyben dolgozó szerzetesek munkájuk közben zsoltárokat énekeljenek. A közösségben végzett ezen „opus Dei" mellett természetesen megvolt a lehetősége a magán áhitatgyakorlatoknak is. Benedek a munka tekintetében is vissza akart térni a Regula fölfogásához, mely a szellemi munkát az istentisztelettel és a lelki élettel kapcsolatos olvasmányokra és elmélkedésekre korlátozta. A klasszikusok tanulmányozása, a tudományos és irodalmi működés kívül esett a Regula s az ő érdeklődési körén. Ezzel szemben hangsúlyozta a kézi munka jelentőségét s azt az összes szerzetesekre kötelezővé kívánta tenni. Nemcsak a házban és a műhelyekben akarta foglalkoztatni a szerzeteseket, hanem szükség esetén a mezőgazdaságban is. Anyagi ellátás terén általában a Regula elvei irányították, de bizonyos liturgikus színezetet ott is láthatunk. így karácsony és húsvét négy napig tartó ünnepére engedélyezte a szárnyasok húsának élvezetét, nagypénteken viszont csupán kenyeret és vizet kaptak szerzetesei. Aszketikus egysénisége megnyilatkozott akkor is, amikor a „flagellatio"-ról úgy rendelkezett, hogy a mezítelen testen végzendő ostorozás ne mások szemeláttára történ143-