Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

kötéssel látták el, s bőrrel bevont táblához gyakran aranyat, ezüstöt és elefántcsontot is használtak díszítésül. Az említett Codex Aureus-nak a táblája is híres alkotás. Az így kialakult kolostori könyvtárak közül a VII. században Bobbio, a VIII.-ban Yarrow és York, a IX.-ban Tours és Fleury, illetőleg Fulda és Reichenau gyűjteményei emelkedtek ki. Sajnos, erre a korra vonatkozóan nagyon gyérek a konkrét adatok. Csupán azt tudjuk, hogy St Riquiernek 831-ben 256, St Gallennak a IX. századból származó két összeírás szerint 362, illetőleg 428, Reichenaunak 822-ben 416, 842-ben 580, a század végén pedig kb. 700 kódexből álló könyvtára volt. St Wandrillera Hardouin 19, Ansegis apát 53 kódexet hagyott örökségül. Mivel a kódexek rendszerint nem egy művet tartalmaztak, a könyvtárban levő művek számát a kódexek két- vagy háromszorosára, becsülhetjük. A bencés tudósok az Auctoritas és a Traditio hívei; a történet- és legendaírás; csoda- és ereklyehajhászás; a királytükrök irodalmi műfaja A bencések irodalmi munkássága nem merült ki az idegen művek másolásában. Tárgyalásunk során rámutattunk már Béda Venerabilis páratlanul gazdag és értékes irodalmi alkotásaira, melyek folytatását a Karoling reneszánsz ismertetésekor szintén szemléltettük. Láttuk, hogy azok szinte kizárólag egyházias jellegűek voltak s vallás-erkölcsi célokat szolgáltak. A kifejezetten teológiai irodalom legkiválóbb művelői Ambrosius Autpertus, Alkuin, Hrabanus Maurus és Paschasius Radbertus voltak. Tudománytörténeti szempontból viszont az jellemezte a koraközépkor bencés íróit, hogy legfőbb elvük az Auctoritas és a Traditio volt; a Ratio autonómiájának fölvillanását viszonylag kevés esetben szemlélhettük. Ennek a szellemi beállítottságnak aztán az lett az igen hasznos következménye, hogy a kor bencés tudósai kevésbé törekedtek egyéni alkotásokra — föladatukat inkább abban látták, hogy összegyűjtsék és továbbszármaztassák az ókor profán és egyházi irodalmi hagyatékát. Ily módon ők őrizték meg a klasszikus és patrisztikus írók értékeit s azokat híven, változtatás nélkül mentették át a válságos századokon, s biztosították fönnmaradásukat az európai kultúra számára. A kifejezetten egyházias, teológiai témák mellett a történetírás terén alkottak legtöbbet a korszak bencései. A legértékesebb ösztönzések ebben a vonatkozásban is Angliából indultak 127-