Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

olvasása által kifejtették, megvilágították a magisterek, az előre elkészített, eléggé stereotíp kérdésekre rövid és határozott feleletet emléztek be és mondtak föl a tanulók. Ezt, az előadást élénkítő párbeszédet használta már Szt Gergely a Szt Benedek életét tárgyaló Dialógusaiban, Béda De ratione computi c. művében; a trivium anyagát Alkuin szintén párbeszédben ismertette. Miután a növendékek az iskola középfokán a latin nyelvet kellőképpen elsajátították, a papságra törekvők a felső fokra, a teológiára jutottak. Smaragdus apát szerint a latin nyelv révén lehet megismerni a szentírást és a szentatyákat s így lehet eljutni a Szentháromsághoz és az örök boldogságba. Az oktatás tehát a szentírás megértésére törekedett, ami főleg az egyházatyák (Szt Ambrus, Jeromos, Ágoston, aranyszájú Szt János stb.) művei alapján történt. A legolvasottabb szerző Szt Gergely volt, akinek világos, spekulációtól tartózkodó, egyszerű és gyakorlati előadását könnyen meg tudták érteni korunk germán klerikusai. Művei, főleg a Moralia in Job és a Regula Pastoralis jóformán egy kolostori könyvtárból sem hiányoztak. A tanítás módszerét a reichenaui Reginbert által összeállított tankönyvben szemlélhetjük. A Miatyánk magyarázatára egymásután közölte Szt Ciprián, Jeromos, Ágoston, Izidor, Béda, Alkuin s még 4 névtelen arról szóló írását. A hit anyaga megvilágítására összegyűjtötte a különböző „Symbolum"-okat, hitvallásokat s az egyes szentatyák velük kapcsolatos szövegeit, amiket aztán saját jegyzetei, glosszái alapján fejtegetett. Végül utalunk még arra a korábban már ismételten látott jelenségre, hogy a kolostori iskolák kiválóbb növendékei gyakran keresték föl a híresebb mesterek (Béda, Alkuin, Hrabanus Maurus stb.) iskoláit, ahol tökéletesítették otthon szerzett ismereteiket. Ez, a fönntebbiekben vázolt lelki és aszketikus, teológiai és profán kultúra az iskolai tanulmányok befejezése után is folytatódott az önművelődés formájában. Szt Benedek lelkére kötötte szerzeteseinek annak fontosságát s bőségesen adott időt és módot hozzá. Naponként több órát bocsátott a „lectio divina" rendelkezésére, ami nemcsak a szentírás, hanem az egyházatyák, aszketikus írók művei és szent életrajzok olvasását, tanulmányozását is jelentette. De virtutibus et vitiis c. művében írta Alkuin, hogy az ilyen lectio gazdagítja a lelket, elvonja a rossztól. „Ha imádkozunk, akkor mi beszélünk Istennel, ha a szentírást olvassuk, akkor Isten beszél mivelünk." Sokan folytatták a klasszikus írók tanulmányozását is, hogy stílusukat nemesítsék, hogy szellemi világukat tágítsák. 124