Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

kéz ujjai voltak a tanulók segítségére. A szorzás s még inkább az osztás azonban így is igen körülményes művelet volt. Az elemi ismeretek megszerzése után a kolostori iskola középfoka következett, mely a 7 szabad művészetet, a „septem artes liberales"-t ismertette. Ez — miként már említettük — két szakaszban történt s mindkettőnek egyházias színezete volt. A középfokú oktatás első és legfontosabb tárgyát a grammatica alkotta, melynek célja — Hrabanus Maurus szerint — az volt, hogy a növendékek meg tudják érteni a latin költőket és történetírókat s magukat szóban és írásban helyes latinsággal tudják kifejezni. Kézikönyvül, vezérfonalul az ókor végén élt Donatus és Priscianus latin grammatikusok műveit használták a magisterek, kik közül a kiválóbbak (Béda, Alkuin, Paulus Diaconus, Paschasius Radbertus, Smaragdus és mások) azokat nemcsak magyarázták, hanem a nem latin anyanyelvű növendékeik számára át is dolgozták. Tanítása természetszerűleg az anyanyelv segítségével történt. Már a VIII. század végén elkészült Corbie „Liber glossarum"-ja s a IX. század óta a fuldai, reichenaui és st galleni iskolmesterek is szerkesztettek német nyelvű szótárokat és magyarázatokat. A grammatica tanulása révén szerzett nyelvi ismeretek gyarapítása és gyakorlása főleg ugyan a keresztény prózai és költői szöveg olvasása, megtanulása és utánzása által történt, de a tehetségesebb és törekvőbb növendékek élvezettel merültek a klasszikus szerzők tanulmányozásába is. A legkedveltebb a Megváltó születésére vonatkoztatott IV. eclogája miatt prófétaként tisztelt „szűzies" Vergilius volt, de forgatták Horatius, Ovidius, Terentius, Cicero, Sallustius, Livius, Tacitus, Suetonius s mások műveit is. Alkuinról jegyezték föl, hogy ifjúkorában jobban szerette Vergilius verseit, mint Dávid zsoltárait, s mikor később ő buzdította tanítványait, hogy Vergilius helyett inkább a keresztény költőket tanulmányozzák, bizony nem egyszer ő is engedetlenségen kapta őket. A kolostori iskola ily módon tanította meg a különböző fajú germán ifjakat arra a „középlatin" nyelvre, mely nemcsak az istentisztelet és a szentírás s általában a teológia nyelve volt, hanem a tudományé s a nemzetközi érintkezésé is — s a latin nyelv ily nagyfokú és széleskörű ismerete jelentősen hozzájárult a „Respublica Christiana" eszméjének kialakításához és elterjesztéséhez. A középfokú oktatás gerince korunkban s még utána is a grammatica volt. Ezért a pedagógiatörténetnek a VII.-tói a XII. századig tartó részét méltán nevezik a „grammatica korá"-nak. Az ókorban annyira értékelt dialecticának és rhetoricának a 122