Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

chium-ok fölállítását. S amikor Szt Bonifác a fuldaiak, Nagy Károly pedig a hersfeldiek számára tized jövedelmeket adomá­nyozott, akkor a bencések jól tudták, hogy azok negyedrésze a szegényeket illeti. A „mandatum"-mal kapcsolatban följegyezték, hogy Szt Lióba milyen készségesen szokta azt végezni. Alkuin életrajzából vi­szont már azt is látjuk, hogy az apát nemcsak a vendégek, ha­nem szerzetesei lábát is megmosta. Heito apát statútumai szerint Reichenauban naponta vacsora után végezték a mandátumot. TCésőbb aztán kialakult a szombat este végzett ünnepélyes szer­tartás liturgiája, melynek során az „Ubi Caritas et amor, Deus ibi est" (ahol kedvesség és szeretet van, ott az Isten) kezdetű antifónát énekelték. Eigil fuldai apátnak gondja volt rá, hogy a kölcsönös szeretet ápolása céljából nemcsak a monostorban, hanem a gazdaságok­ban tartózkodó szerzetesek is váltogatva szolgálják ki egymást az asztalnál. Ezt a szolgálatot a szeretet ünnepén, karácsonykor ő m?ga is végezte. A gyógyítást, a betegek kezelését illetően a koraközépkorban még szó sem volt tervszerű orvosképzésről. Az ókori szerzők (Hippokrates,- Dioscorides, Galenus, Vegetius, Plinius stb.) mű­veit Cassiodorus utalásai, illetőleg fordításai nyomán forgatták a szerzetesek s így ismerkedtek meg a diagnózis és a therápia ókorban kialakult elveivel és gyakorlatával. Adalrich, az arrasi St Vaast apátja már a VIII. század közepén tapasztalt orvos volt s Szt Otmár ugyanakkor létesített külön járvány kórházat St Gallenben, ahol maga is ápolta a leprás betegeket. Ismerjük Béda egészségügyi szabályait s utána Alkuin is foglalkozott a gyógynövényekkel. Hortulus címen Walafrid Strabo verses formában ismertette a gyógynövényeket, azok al­kalmazását és hatását, melyeket a legtöbb kolostor kertjében meg lehetett találni. Hrabanus Maurus — aki írásaiban és előadásai­ban egyaránt foglalkozott az anatómia és fiziológia kérdéseivel — azt vallotta, hogy a klerikusoknak meg kell ismerkedniök az orvostudomány elemeivel is. Az ókori orvostudomány hagyomá­nyai — valószínűleg a délitáliai görög világhoz való közelsége miatt — Montecassinón éltek legerősebben. Ilyen tartalmú ver­ses munkát írt a VIII. században Benedek apát; orvostudomány­nyal is foglalkozott Paulus Diaconus; a IX. század második felé­ben Bertharius állított, illetőleg gyűjtött össze használható re­cepteket, „codices medicinales"-t. A kolostori „Caritas" azonban nemcsak mások anyagi vonat­kozású segítségét, támogatását jelentette. Angol-szász mintára 8* 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom