Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ő halála után Tourst a St Omer és St Bertin apátságok jövedel­mét máris élvező világi pap, az udvar szolgálatában álló Fri­dugis kapta meg. A hasonlóképpen gazdag St Riquiert 790-ben annak a nagyműveltségű és költői tehetsége miatt Homerosnak nevezett Angilbertnek juttatta, aki — ha világi pap volt is — alig élt egyházias életet. Adalhard és testvére, Wala Corbie, il­letőleg Korvey apátja éppúgy rokona volt Nagy Károlynak, mint a volturnusi Józsue apát is. A császári kancellária tagja, majd főnöke, Grimald először Weissenburgot, majd St Gallent, végül még egy harmadik apátságot is nyert Jámbor Lajostól, illetőleg utódjától. Az aacheni udvar civil kiválósága, Einhard, Nagy Károlytól és fiától, Jámbor Lajostól szintén több apátság (Fontenelle, Gand) haszonélvezetét kapta. De ugyanilyen politikát folytattak a longobard uralkodók is. 800 körül a hercegi családból származó Anzelm Nonantula, Gi­sulf pedig Montecassino élén állott. Az egyházi és világi főurakat hasonló szempontok vezették; ők is megbízható és érdemeket szerzett embereiknek juttatták kolostoraikat. Szt Bonifác tanítványa és utódja, Lullus is rajta volt, hogy Fuldát saját joghatósága alá vonja s mint mainzi érsek rendelkezzék fölötte. Az apáti méltóságba és joghatóságba való beiktatást, az in­vesztitúrát a hűbérúr végezte a joghatóságot jelző pásztorbot átnyújtásával, amit aztán az új apát hűségesküje követett. A lelki dolgokra vonatkozó jurisdikciót a megyéspüspök benedik­ciója adta meg. Nagy Károly gondosan ügyelt arra, hogy a me­gyéspüspökök joghatósága a kolostorok fölött csorbítatlan ma­radjon. A szerzetesek életének fölügyeletén kívül ők végezték az időnként szükségessé váló főpapi cselekményeket, mint a temp­lom-, oltár-, papszenteléseket is. Ezért írta elő Nagy Károly, hogy az apátok és szerzetesek tisztelettel és engedelmességgel viseltessenek püspökeik iránt. Ezen általános szabály alól a VIII. század óta francia területen St Denis, német részen Fulda, Itá­liában a IX. század végétől Montecassino volt kivétel, mely apát­ságok „exemptio" alapján mentesültek az egyházmegyés püs­pökök joghatósága alól s közvetlenül a római szentszék alá ke­rültek; főpapi cselekményeket tetszésük szerint választott püs­pökkel végeztethették monostoraikban. A kolostorok apátjia ily körülmények között igen sokszor már nem csupán a szerzetesek atyja volt, hanem az apátsági nagy­birtok s a hozzátartozó népek ura, az uralkodó bizalmi embere, országos méltóság — valódi „apátúr". Föladata már nem korlá­tozódott a szerzetesi élet irányítására, hanem részt vett az orszá­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom