Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

ő halála után Tourst a St Omer és St Bertin apátságok jövedelmét máris élvező világi pap, az udvar szolgálatában álló Fridugis kapta meg. A hasonlóképpen gazdag St Riquiert 790-ben annak a nagyműveltségű és költői tehetsége miatt Homerosnak nevezett Angilbertnek juttatta, aki — ha világi pap volt is — alig élt egyházias életet. Adalhard és testvére, Wala Corbie, illetőleg Korvey apátja éppúgy rokona volt Nagy Károlynak, mint a volturnusi Józsue apát is. A császári kancellária tagja, majd főnöke, Grimald először Weissenburgot, majd St Gallent, végül még egy harmadik apátságot is nyert Jámbor Lajostól, illetőleg utódjától. Az aacheni udvar civil kiválósága, Einhard, Nagy Károlytól és fiától, Jámbor Lajostól szintén több apátság (Fontenelle, Gand) haszonélvezetét kapta. De ugyanilyen politikát folytattak a longobard uralkodók is. 800 körül a hercegi családból származó Anzelm Nonantula, Gisulf pedig Montecassino élén állott. Az egyházi és világi főurakat hasonló szempontok vezették; ők is megbízható és érdemeket szerzett embereiknek juttatták kolostoraikat. Szt Bonifác tanítványa és utódja, Lullus is rajta volt, hogy Fuldát saját joghatósága alá vonja s mint mainzi érsek rendelkezzék fölötte. Az apáti méltóságba és joghatóságba való beiktatást, az invesztitúrát a hűbérúr végezte a joghatóságot jelző pásztorbot átnyújtásával, amit aztán az új apát hűségesküje követett. A lelki dolgokra vonatkozó jurisdikciót a megyéspüspök benedikciója adta meg. Nagy Károly gondosan ügyelt arra, hogy a megyéspüspökök joghatósága a kolostorok fölött csorbítatlan maradjon. A szerzetesek életének fölügyeletén kívül ők végezték az időnként szükségessé váló főpapi cselekményeket, mint a templom-, oltár-, papszenteléseket is. Ezért írta elő Nagy Károly, hogy az apátok és szerzetesek tisztelettel és engedelmességgel viseltessenek püspökeik iránt. Ezen általános szabály alól a VIII. század óta francia területen St Denis, német részen Fulda, Itáliában a IX. század végétől Montecassino volt kivétel, mely apátságok „exemptio" alapján mentesültek az egyházmegyés püspökök joghatósága alól s közvetlenül a római szentszék alá kerültek; főpapi cselekményeket tetszésük szerint választott püspökkel végeztethették monostoraikban. A kolostorok apátjia ily körülmények között igen sokszor már nem csupán a szerzetesek atyja volt, hanem az apátsági nagybirtok s a hozzátartozó népek ura, az uralkodó bizalmi embere, országos méltóság — valódi „apátúr". Föladata már nem korlátozódott a szerzetesi élet irányítására, hanem részt vett az orszá104