Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

A föntebbi adatokról világosabb képet alkothatunk magunknak, ha meggondoljuk, hogy a st germaini 6600 teleknyi birtoknak kb. fele a szabadparaszt bérlők, fele pedig az apátság kezelésében volt. Az utóbbinak azonban % része erdőből, s csak V3 része — az egész birtoknak 10%-a állott mezőgazdasági területből. Mert ezt is főleg a bérlők művelték, az itt élő szolgacsaládok össznépességét 1—2 ezer lélekre tehetjük. A kb. 68 000 hektár területen viszont 6600 bérlőcsalád dolgozott, mely átlag 10—10 hektárt foglalt le magának. S ha 4—5 tagú családokat veszünk alapul, akkor azt látjuk, hogy ezen a területen kb. 30 000 ember élt. A nagyobb apátságok gazdasági, társadalmi és politikai súlyát azonban nemcsak a szemlélt adatok bizonyítják. Tudjuk, hogy Martel Károly St Denis apátságában neveltette fiait; annak egyik apátja, Singobert Martel Károlyt, a másik, Fulrad pedig Kis Pippint képviselte a pápánál, mikor a Karoling-dinasztia trónra jutásáról tárgyaltak. Kopasz Károly az év nagy részén át onnét kormányozta birodalmát s nemcsak a frank, hanem később a francia királyok is ott temetkeztek. Kis Pippin testvére, a trónjáról lemondó Karlmann viszont Montecassinón lett bencés, miként kortársa, Rachi longobard király is a VIII. század közepén. A hűbériség és a Regula ellentéte: az apát a hűbérúr és nem a konvent választottja A föntebb mondottakból érthető, hogy a királyi alapítású vagy királyi hűbérbirtokkal megadományozott s így „Eigenklöster"nek tekintett ,,saját" kolostoraik fölött a királyok, mások fölött viszont az egyházi vagy világi alapítók, illetőleg azok jogutódai igyekeztek rendelkezni. Ennek legközvetlenebb módja az volt, hogy az apátságok élére megbízható híveiket állították, azokat nevezték ki apátnak. A szerzeteseknek a Regula által biztosított szabad apátválasztó joga korunk jelentősebb kolostoraiban szinte ismeretlenné vált. A Merovingok és a Karolingok kényük-kedvük szerint „szekularizálták", azaz adományozták az apátságokat híveiknek, kik között nemcsak szerzetesek, hanem sokszor világi papok, sőt civil, laikus emberek, ,,'abbacomites" is voltak. Ez utóbbi esetekben a kolostorok belső életét az erre a célra kinevezett szerzetes apátok vagy perjelek irányították. Nagy Károly — aki pedig annyiszor követelte a Regula előírásainak megtartását — Ferriéres és Troyes után még Tours gazdag és tekintélyes apátsága vezetését is Alkuinra bízta. Az 103