Scriptores Ordinis S. Benedicti qui 1750-1880

Habet históriás bellorum in Albo Monte prope Pragam, belli Suecici ad Lipsias, ad Nordlingam, Suecici ad Pragam, Borussici Praga subacta, belli Gallici, et quadruplicis Borussici 1742, 1744, 1756, quibus scriptor Cechner ipse interfuit obses. Habet oden iocosam in difficilem praelatorum statum, nomine „praelatura alta cura, — seu quidquid agant praelati, semper eos errare, dicit invidia". Habet carmen: Valedictio beatiss. virg. Maria a'lesu ante passionem. Habet tractatus: Religiosi non sunt oneri publico. Sacerdotes sunt necessarii. Habet regulae Benedictinae encomium. Habet elucidationem textuum difficilium e scriptura sacra. Anno 1758. 337 p. Bibl. Emaut. VIII. 57.

382. Describit missas hussitarum. Cervus Adam (de s. Monte Pannoniae, prius S. I.), in Zboró com. Nitr. in Hungaria die 6. Maii 1732 natus, die 12. Sept. 1761 presbyter ordinatus est. S. ordinem ingressus die 3o. Nov. 1779 vota sollemnia emisit. Anno 1802

—3 prior in s. monte, i8o3

—5 director gymn. Sopron., 1805—14 spirituális in s. monte, ubi die 9.

Dec. 1814 supremum diemobiit. Scripsit: I. Vindiciae flosculi noli me tangere Iaurinenses, adversus anonymi poetae Sabariensis metra, nomine senatus populique Sabariensis gemino idiomate inscripta ill. ac rev. domino primo episcopo Sabariensi dioecesano. Anno MDCCLXXVII. M. Iulio. (In fine: A. C. M. P. D. I. P. R., i. e. Adamus Cervus Montis Pannoniae de Iustina Paduensi Reguláris.) Typis Iaurin. 4°. 4 P. II. Benedictinus occasione restitutionis sacri sui ordinis in s. Monte Pannoniae die 25

s- Apr. anno 1802 sollemniter peractae, grati erga coelestes et terrestres superos animi oestro percitus. (In fine: A. C., i. e. Ad. Cervus.) 8°. 4 p. III. Quid est monachus? Quaestio pio et simplici rythmo pertractata. 1786. 8°. 23 p. Ms. in bibl. in s. monte. IV. Deo gratias. Hymnus. 8°. 6 p. Ms. ads. ibidem. V. Enek, mellet Feő Tisztelendő Cervus János Ex Jesuita, akkoriban pedig Tihanyi sz. Benedek szerzete klastromának Priorja, most pedig az Kalotsai megyében Vice öspörös és Kanonok ur heventeben tsinált, a midőn némely Weszprémi Piaristák emiétett Tihanyi klastromban mulatozván Vatsora alatt az Jesus társaságának elromlásán nagyon örvendeztek volna, az szerzet elbontó Ganganelli, úgymint 14. Kelemen pápát pedig azon tettiért mód nélkül fölmagasztalták volna, nem tudván, hogy Pater Cervus Prior Ex Jesuita légyen, kiknek is másnap ebéd után, a midőn a Piáristák a mult estvéli beszédjeket ismét újjéttották volna, az Pater Benediktinusok fönszóval ekképen énekelvén, az eloszolt Jesus Társasága nevében megfeleltek, (i. e. Carmen contra aliquot patres piarum scholarum, qui iesuitis obtrectarunt.) 2°. 2 p. Ms. ads. ibid. VI. Valedictio reversuri in ordinem s. Benedicti anno 1802 restitutum ad A. R. dominos parochos distr. med. Tyb. in ultima districtuali congregatione apud se congregatos A. R. P. Adami Cervus, parochi v. a. diaconi et canonici hon. dioecesis Colocensis tempore sublati ordinis. 8°. 7 p. Ms. carmen tetrastichum ex 43 strophis constans. Ads. ibid. VII. Ave Maria: „Üdvözlégy". Hymnus. 8°. 2 p. Ms. ads. ibid. VIII. Karácsonyi ének: „Pásztor pajtársim.

u (i. e. Hymnus in nativ. domini.) 8°. 2 p. Ms. ads. ibidem. des Champs Romanus (a s. Petro Salisburgi), Bavarus ex München, natus 16. Sept. 1670, monachus professus3o. Apr. 1690, neomysta 29. Sept. 1693; variis muneribus in cura animarum functus est utpote cooperatoris in Wieting, vicarii parochiae ibidem et in Dornbach, demum poenitentiarii in Maria Plain. Per 14 annos