Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

misekönyvük is bizonyítja. 2.) Állítják, hogy a karácsonyt külön dec. 25-én és a vízkeresztet január 6-án ülik meg a régi [?] naptár szt. 3.) Hitvallásaikban Krisztus két természetét vallják, amit katekizmusaikból is megmutattak. 4.) Esküvel tagadják az állati áldozatok bemutatását. 5.) A csecsemőket nem áldoztatják meg, hanem kereszteléskor áldást adnak a Szentséggel, a csecsemő szája előtt keresztet írva le és mondják: „a mi Urunk Jézus Krisztus teste őrizzen és tartson meg téged az örök életre". A pk. meghagyta nekik, hogy az egyöntetűség kedvéért ezentúl ezt a visszaélést szüntessék meg. 6.) Nyíltan megvallják, hogy eddig az utolsó kenetnél nem használtak olajjal való megkenést. A pk. megparancsolta, hogy használjanak és a szokott alakot mondják, s ők megígérték. 7.) Nem tiltották ugyan meg eddig a nagy leányoknak a templomba járást, hanem csak bizonyos szokás folytán terjedt el ez a gyakorlat; de azért évente háromszor-négyszer gyónásra és áldozásra is megjelentek. A pk. megparancsolta, hogy az egyházi törvény szt. vasár- és ünnepnap menjenek templomba. 8.) Ámbár bizonyos lehetetlenség miatt, a Szentséget nem viszik nyilvánosan a beteghez, de azért tisztességes capsulában és aranyozott pixisben. 9.) A pápát említik a misében s másutt is, ahol szükséges, 10.) A szentmisében a borhoz vizet öntenek, a nemegyesült örményektől eltérően. 11.) A Trisagiumot teljesen a római Egyház szt. éneklik. 12,) Nem mondanak anathemát Sz, Leó pápára, sem a calchedoni egyetemes zsinatra ; de megvallják, hogy a török részeken lakó nem egyesült örmények szokták ezt gyakorolni. [Másolat. Keltezés mint fent.] D) Bécs, 1726. október 17, Károly király kiváltságlevele a szamosújvári örményeknek. Csak a 11, pontot közli. Ebben a király a szamosújvárí r, kat. templomnak a lakosság számának megfelelő fölépítését, illetve kibővítését engedélyezi; a város gondoskodni fog megfelelő papokról s javadalmazni fogja őket, akik az erd. latin pktől fognak függni, s az ő hivatása lesz az örmény kat. szertartás megtartására ügyelni. [Másolat, keltezés mint fent.] E) Róma, 1721. március 17. Sacripantes Józsefnek, a Propaganda prefektusának levele az erd. pkhöz. Ertesítí a pköt, hogy a Kongregáció fájdalommal tudta meg, hogy az erd. örményeknek a Szentszéktől jóváhagyott rítusának megtartását egy Minas nevű örmény pap alkalmatlanul zaklatja, a megszokott böjtöktől el akarja téríteni honfitársait s ezek miatt szakadároknak mondja őket. Hallotta továbbá a Kongregáció, hogy a pk. az ő tanácsára e böjtök megtartását eltiltotta. Figyelmezteti a pköt, hogy e dologban járjon el óvatosan, hogy ebből botrány ne származzék, s a szakadárok ne féljenek az Egyházba térni. Kéri a pköt, hogy Minas papról tájékoztassa. [Másolat. Keltezés mint fent.] F) 1729. december 2. Roszka István vikárius és stanislaui örmény prépost levele az erd. pkhöz. Az örmény papság és nép sok kérésére, római elöljárói engedélyével, Létai vikárius beleegyezését is bírva e templomok vizitálására indult s a Szentszék