Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

szoktak. És valóban kettős jogtalanság érte a pkséget: egyrészt mert az elidegenített javak visszaszerzésének jogát megvonták tőle; másrészt mivel az említett törvény Drombár birtokot, amely a pkség megszűntetése előtt is a pki asztalhoz tartozott, s amelyet utóbb Mártonfy György pk. 2.000 frton megváltott és végrendeletileg újból a pki asztalra hagyományozott, a sz. e. birtokába utalta. Az első sérelem ellen nem lehet mást tenni az ellenmondásnál. A második még nem került végrehajtásra. Egyes nyugtalan emberek besúgásaira most először kezdte meg az erdélyi kir. kormányzóság ezt a kérdést mozgatni, s pörrel szándékozik az említett birtokot a pk. kezeiből kiragadni. Méltányos birák mellett a pk. a birtoklásból nem eshetnék ki, mert nyilvánvaló, hogy a törvény ama része orsz. gyűlésen kívül, egyedül kir, akaratból származott, a Karok és Rendek e birtok elszakítására mégcsak nem is gondoltak. Bár a dolgok így állanak, mivel kevesekben van meg az az erő és kitartás, hogy a törvényhozó hatalom visszaélését és a törvény érvénytelenségét kimondani merjék, ezért a pk. tanácsosabbnak véli, ha még egyáltalában lehetséges, ezt a veszedelmet néhány ezer forinttal megváltani és a pk. jogát megerősíteni. Szükségesnek látja még a pk, fölfedni, hogy a pki birtokokból egyesek részben vagy egészben egykor a káptalanéi voltak, s ezekhez bizonyos misekötelezettségek terhei is kapcsolódnak, Továbbá a pk. gyanítja, hogy egyes birtokrészek bizonyos kolostorokéi voltak. Ezt nem tudták a pk. elődei, s visszaadáskor nem vizsgálták meg ezeknek eredetét, hanem egybefoglalva a pknek adták. Az igazságot nehéz világosan megállapítani, de ha mindent ki is lehetne deríteni, a káptalannak ez nem használna, mert a kir, kincstártól pénzt kap; egyébként ilyesfélékről inkább azoknak kellene gondoskodni, akik a pkség birtokait a törvény oltalma alatt birtokolják, A pk, megkísérelte, hogy a miseterheket a legnagyobb részben az előző pkök hagyatékaiból keletkezett sz, e,-i dósból fizetett 2 karkáplánra hárítsa; de mivel e rendelkezés végrehajtása sok nehézséggel járt, a pk, eltitkolandónak vélte annál is inkább, mivel a káptalannak e célból adott 3 birtok közül most csak 1 a pké, s még ez sem egészen világos, jelenleg pedig nem tanácsos ilyen kérdéseket bolygatni, Azonfölül Hunyadi János, aki a misealapítványokat tette, 1442-ben arra kötelezte magát, hogy ha valamely birtokot a káptalantól elvesznek, ő és utódai mást kötelesek helyette adni. Az e. m. igen tágas, csaknem egész Erdélyt foglalja magában. Az erdélyi pknek egykor éles ellentéte volt a határokra nézve az egri pkkel, mert Máramarost mindketten maguknak követelték, III. András kir, a kalocsai érsekkel akarta eldöntetni az ügyet, miután azonban az egri pk. ennek ítéletét nem volt hajlandó elfogadni, a király 1299-ben az erdélyi pkség javára döntött. De a döntésnek nem volt eredménye, mert ama király összes aktáit, intézkedéseit törvénnyel visszavonták. Az egri pkök tovább