Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

bíztató: a tanári működés a szerzetesi életformának az elmúlt századokkal összefüggő, megfelelő keretei között indul meg. Napirend, közös imádságok, klauzúra, fogadalomszerű szegénység s a világtól való elvonultság szerepelnek a szabályokban. De ez nem sokáig maradt így. A régi premontreiek a tanári működés elvállalásakor egyenesen ki is fejezték abbeli aggodalmukat, hogy a tanári hivatás káros hatással lesz a szerzetesi fegyelem alakulására. Sejtésük valóra vált az összes tanítórendekre vonatkozólag. A rendfőnökök ugyan, különösen a század elején, szilárd igyekezettel rajta vannak az egyensúly fenntartásán, az élet mégis ennek ellenére feltartózhatatlanul a szerzetesi szellem elvilágiasításának irányában halad. A reguláris élet alapvető alkotóelemei egymásután tűnnek el a székházak gyakorlatából, s néhány évtized alatt a kezdet kereteiből legfeljebb csak halvány csökevények maradnak meg. A trienti szellem szempontjából

1 szemlélve a viszonyoknak ilyen változását különösen azt kell kiemelnünk, hogy e fegyelmi hanyatlásnak következményeként magyar földön a tanítórendek elvesztik igazi egyéniségüket, jellegzetes egyedi vonásaikat, tehát igazában sajátos rendi szellemüket. Ennek eredményeként kialakul nálunk a más és más színezetű életeszményt megtestesítő szerzetestanár helyébe az uniformizált paptanár típusa.

2 Ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a nagyszámú ferencrendben a 19. században csaknem három emberöltőn át a rendi szellem szinte kihalt, s a könnyebb élet példája a többi kisebb rendnél is szorgos követésre talál, sikkor általánosságban is megállapíthatjuk, hogy a 19. sz. hazánkban a szerzetesintézmény nagymérvű hanyatlásának kora. Ekkor leszünk a szerzetesi élet terén is a Világegyház egyetemes fejlődéséből kieső, tőle különböző „magyar glóbus."

3 Ennek az átalakulásnak a püspöki jelentésekben még csak halvány sejtetését sem találjuk meg. Igaz, hogy a szerzetesi fegyelem ügye általában nem tartozott a püspöki joghatóság kereteibe. A trienti zsinat és későbbi pápai rendelkezések értelmében a nullius-terület kivételével a lelkipásztorkodással foglalkozó szerzetesek lelkipásztori kötelességeik teljesítésére vonatkozólag s a szentségeket kiszolgáltatok ugyanerre nézve a püspöki joghatóság alá tartoztak, hasonlóképen a rendházon kívül élők s azon kívül botrányt okozók is bizonyos körülmények közt, továbbá a hatnál kevesebb tagból álló házak belső élete.

4 A szerzetesek 1 A trienti zsinat (Sess. XXV. 1. de regül.) minden rendre nézve a maga sajátos szabályai és berendezkedése szerinti életet sürgette. a Phalmi Rendtört. VI. 894—95. és 955—62. — Horváth i. m. 202—207. — A Jászóvári Premontrei Kanonokrend jub. névtára. Bpest, 1902. 45—48. 3 Félreértések elkerülése végett ki kell jelentenünk, hogy a tanítást nem tartjuk összeegyezthetetlennek a szerzetesi élettel, sőt a magyarországi tanítórendek létalapjának tekintjük. A „magyar glóbus" kifejezést a Világegyházzal, tehát nem egy-két szomszédállam egyházi viszonyaival való összevetés érzékeltetésére használjuk. 4 Sess. XXV. 11, 14. De reg. és Sess. VI. 3. de réf. — V. ö. Huszár, A vis. lim. 62—64.