Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

szabályai szerint. A ferencesek I, Lipót birodalmának összes rendtartományaiban — a horvátországiak kivételével — elfogadják a szigorúbb szabályokat és szokásokat.

1 A 17. sz. közepén kezdődött fellendülés több mint egy századig tartott, s tetőpontját a 18. században érte el. Az élet még az előző kor szigorú szabályai szerint van berendezve, vagy ha újabbak is a fegyelmi intézkedések, nem lanyhulásról, hanem legfeljebb emelkedésről, illetve emelkedni akarásról tanúskodnak. A napirend szigorúan beosztott; a karima és a fogadalmak megtartása, a szegénység és a klauzúra intézményszerű biztosítása bizonyos elszórt ellentétes jelenségek ellenére is a Világegyház viszonyaival egybehangzó szerzetesi életkeretet mutatnak.

2 A 18, sz. második felében, az 1770-es években új korszak aggasztó megnyilvánulásai jelentkeznek a szerzetesi élet terén, A hitetlen felvilágosodásnak és a féltékeny államnak beavatkozása Nyugatról hozzánk is elért, s mindenekelőtt elszigetelte a szerzetestestületeket Rómától, hogy azután végezzen velük.

3 A jezsuiták feloszlatása után az állam fog hozzá a szerzetesség bomlasztásához, s mikorra elvégezte munkáját, akkor maguk a még megmaradt, majd utóbb a visszaállított szerzetesek önként folytatják ezt az utat a fegyelmet nehezen tűrő s a könnyítéseket gyorsan fölkaroló és továbbfejlesztő emberi gyengeség folyományaként. A magyar egyháziak közül piarista rend a kezdő a felvilágosodás terjesztésében. Ez az irány még nem egyházellenes, de utóbb II. Józsefnek a szerzetesi élet terén végrehajtott újításaival párosulva szükségképen a rendi fegyelem nagymérvű süllyedéséhez vezetett. Szinte ingott az egész intézmény alapja nem külső, hanem belső viharok pusztítása folytán. Csakhamar hasonló folyamat megy végbe a fel nem oszlatott rendek közül a legjelentősebben, a ferencrendben. A magyarországi ferencesek közt ugyan a bomlás jelei már a század közepén jelentkeznek, a század végére pedig a Rómától való elszigeteltség folytán még jobban megérnek. A szentferenci szegénység elhanyagolásával pedig a rendnek életalapja forog kockán,

4 A 19. sz. elején megtörténik az eltörölt rendeknek feltámasztása s egyúttal új munkakörbe, a középiskolai oktatásba való bevonása. A bencés, ciszterci és premontrei rend a jezsuiták és pálosok örökébe lép, s tanári működésük mindenképen dicséretükre válik. Mi azonban e helyütt csupán a szerzetesi fegyelem alakulása szempontjából nézzük a dolgot. A kezdet 1 Balanyi, i. h. — Phalmi Rendtört. IV. 85. skv. — Horváth i. m. 85. skv. — Karácsonyi M. o. egyháztört.3 177. skv. — Karácsonyi Szt. Ferenc rendjének tört. II. 298. 2 Phalmi Rendtört. V.617, XI. 651. — Horváth i. m. 157. skv. — Boros i. m. 116. és 143. 3 V. ö. Karácsonyi, M. o. egyháztört.3 301-302. 4 Eckhardt, a francia forradalom eszméi Magyarországon. Bpest, é. n. 165—67. — Hóman-Szekfű, Magyar Történet VI. 333. — Palmann, A magyar piaristák II. József uralkodása alatt. Kolozsvár, 1914. 31—33. és 40. — Boros i. m. 153—54. és 156. — Szabó, Ferencrendiek stb. 389—92. és 424.