Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

trienti rendelkezéseknek visszhangját a hazai zsinatok határozataiban is megtaláljuk, különösen a püspök és a szerzetesek közötti jogviszonyra és az apácákra vonatkozólag.

1 Mi e helyütt forrásaink természetének megfelelően a szerzetesi fegyelemmel, valamint a szerzetesek lelkipásztorkodásával s a püspökhöz való viszonyukkal fogunk röviden foglalkozni. Míg a nyugati államokban s a szomszédos osztrák és német területen is a szerzetességnek néhol igazán igen erős hanyatlását a Tridentínum érvényesülése folytán a 16. sz. végén és a 17. elején virágzás váltja fel, nálunk sajnos nem szólhatunk erről. Magyar földön a szerzetességre vonatkozólag a trienti zsinat nem tudott érvényesülni, mert nem volt, hogy hol érvényesüljön, A 16, sz. második fele s a 17.-nek első fele a kolostorok példátlan pusztulásának ideje. Csak két rend kivétel az értékek és intézmények eme egyetemes megsemmisülésének korában, a jezsuita és a ferences. A Jézustársaság, amely mesteri szervezeténél fogva amúgysem állítható a többi rend fegyelmi életével párhuzamba, fiatalkorát éli s mintaszerű szellemével egyaránt alkalmasnak mutatja magát a szenvedésekben való kitartásra és a lelkek birodalmában való utolérhetetlen hódításra. Szent Ferenc rendje ugyanazt a szerepet tölti be Erdély és a török hódoltság életében, mint a jezsuiták a királyi Magyarországon. A rendelkezésükre álló eszközök és a fegyelmi lendület ugyan nem oly hatalmasak, s életük lelki és anyagi téren egyaránt több zökkenővel jár, de viszonyaik is nehezebbek.

2 A pálosrend a 17. sz. első felében fegyelmileg annyira elhanyatlik, hogy a megsemmisüléshez áll közel. A bencés élet még Pannonhalmán is szünetel, Zirc címét világi papok bírják, az országban egy ciszterci sem található. S ami a legszomorúbb, az 1638-i nagyszombati zsinat, (IX, 6.) a helyett, hogy a trienti zsinat szellemének (Sess, XXV, 21.) megfelelően a kolostoroknak újra szerzetesi kézbe juttatását szorgalmazná, az elévülés jogára hivatkozva a világi klérusnak kívánja őket továbbra is fenntartani.

3 A 17. sz. közepe fordulópontot jelent a magyar szerzetesség történetében. Megtörténik a pálosok reformja, megkezdődik a bencés szerzetesi élet és Zirc is újra ciszterci kézre kerül. Megjelenik továbbá hazánk földjén a későbbi századokban nagy feladatokat betöltő piarista rend és több kisebb jelentőségű szerzet. A jezsuiták házai egyre szaporodnak, a ferencesekéi hasonlóképen. A pannonhalmi bencések szigorúan élnek, az osztrák kongregáció 1 Nagyszombati zsinatok : 1611 : I. 14, 1629 : III. 17, 1630 : 9, 1638 : VI. 4,5,7; zágrábi zsinatok : 1634 :11, 1669: VIII. és 1673:111. Péterffy i. m. II. 207, 257, 310, 365—66, 395. Az 1634-es zágrábi zsinat Szvorényinél i. m. 258-59. 2 V. ö. Boros, Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár, 1927. 55—57. — Karácsonyi, Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. Bpest, 1924. 229—38. 3 Balanyi, A szerzetesség története. Bpest, 1923. 180—81. — Pannonhalmi Rendtört. IV. (Molnár Szulpictól) Bpest, 1906. 65, 85- 88. — Horváth, Zirc története. Veszprém, 1930. 78. skv. — Péterffy i. m. II. 371.