Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

Körmenetszerűen jelentek meg, a férfiak elkülönítve az asszonyoktól: azok mind fegyveresen, ezek lefátyolozva, csodálatos szemérmességgel. Letéve fegyvereiket nagy csendben, komolysággal és szerénységgel a szentségekhez járultak s az igazi áhítatnak oly jeleit adták, hogy a misszionáriusok maguk is a többiekkel együtt könnyekre fakadtak. Kísérletek alapján kitűnt, hogy a hit alapjait a legjobban ismerik s a parancsokat a mohamedán babonaság közelében oly pontosan megtartják, hogy áthágásukat mint a becstelenséget kerülik. Bár pap nélkül élnek, de közülük többen ismerik a cirill betűket és nyomtatott katekizmusokat használnak, s minden szombaton az egyik házban összegyűlnek és fölolvassák a hit elemeit, mint a tapasztalat igazolta, igen bőséges haszonnal. Az e. m.-ben nincs női kolostor, szeminárium, szegényház. A férfikolostorok száma három: Tersactumban ferencesek,Kottorban és Noviban pálosok élnek. A pálosoknak van remeteségük is Kapela hegyén, ebben csak két pap és egy laikus tartózkodik. A pk. részben Zengben, részben Fiúméban székel; utóbbi ugyan a pólaí e. m.-hez tartozik, de itt székeltek már az elődök is a hely alkalmas fekvésétől vezetve, mivel modrusi rezidencia nem volt. Tersactum innen alig egynegyed óra, Az év szentebb részét Zengben tölti, ahol a sz. e. van. A tersattói ferencesek (40-en vannak) fényes templomukat 1690 körül eladták [?] s ebből a provinciában több nagyszerű épületet emeltek. A sekrestye címén bőséges alapítványaik vannak, szőlők, malom stb. s mégis koldulnak a modrusi, pólai és trieszti e. m.-ékben; főként a 3 közel fekvő plébániát (Tersactum, Grobnik, Buccari) zaklatják, a tized összeszedése előtt is kéregetnek s azt mondják a népnek, hogy a nekik adottakkal is eleget tesz tizedfizetési kötelességének. A temetés jogát annyira maguknak követelik, hogy az említett 3 parókiáról passim a halottakat az ő templomukhoz viszik, jámborság ürügyén, de ez igazában nem más, mint nyerészkedés. A tersattói plébános jogait teljesen fölforgatták, nem engedik saját temetőjébe stb. Körmeneteket vagy maguk vezetnek, vagy (pl. űrnapkor) a pólai e. m.-hez tartozó Fiúméba mennek. Fiúméból az ottani plébános teljes mellőzésével templomukban való eltemetésre fogadják el néhány család halottjait, akik ezt kérték. E botrányok már 50 éve tartanak, annak ellenére, hogy már a nunciushoz és a Szentszékhez is történt folyamodás. A két pálos kolostor csaknem ugyanazokat a nehézségeket okozza a plébánosoknak, azzal a különbséggel, hogy kevesebben vannak, s így könnyebben orvosolhatók és nem oly merészek, A Kapela-hegyi remeteségben csak hárman élnek, semmi szellemi felvértezettséggel ily magányos állomás számára. Innen kéregetés címén lovon mennek a vidékre s terhére vannak a környéknek. A pk. hasztalan buzdította az elöljárókat ennek a háznak megszüntetésére. A modrusi népnek katonai erkölcsei vannak, kivéve a tenger-