Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

a parókiák női cselédségének kérdése is kemény dió volt a püspökök számára.

1 A 17. század papságának erkölcsi megítélésében nálunk még fokozottabban kell számbavenni a protestánsokkal való együttélés, a háborús viszonyok és a paphiány következményeit. így pl. az 1600-i boszniai jelentés szerint Radinpotoch plébánosa, akit a törökök kegyelnek, nem engedelmeskedik a püspöknek, s Balicsevics püspök nem talált módot megrendszabályozására, mert különben a törökök üldözését hívná ki. Muhacevo papjával szintén nem tudott boldogulni az említett főpásztor, bár gyilkos volt és konkubinárius, de a törökök pártfogolták.

2 A 17. sz. elején a Délvidék másik egyházmegyéjében, a zengiben is nagyon elszomorító viszonyokat találunk, A papi felkészültségben, erkölcsökben, az egyházi szabályok megtartásában, egyszóval az egyházfegyelemnek szinte minden terén hosszú időn át meghonosodott rossz szokásokkal és vétségekkel találkozunk. A kereszteltek, bérmáltak, házasok és megholtak beírására szolgáló anyakönyvvel egy pap sem rendelkezett. A gyóntatóknak fogalmuk sem volt a fenntartott esetekről, s minden nehézség nélkül adtak alóluk feloldozást. Engedély nélkül gyóntattak abban a hiszemben, hogy elégséges hozzá a papirend. A misézésben is hibákat követtek el: bármilyen, éjjel-nappal nyitva álló s a barmoknak szállásul szolgáló magányos templomokban, akármilyen, szabályszerűen föl nem szerelt oltáron is bemutatták a szentáldozatot; a délután bármely órájában temetéskor miséztek; a halotti misében a lépcsőimából nem hagyták ki a Iudicát, és áldást is adtak; sokan egy gyertya mellett s egyetlen ampolna vizzel kevert borral mondtak misét, s a népet püspök módjára háromszor áldották meg. Űjmisekor ebéd után a templom előtt táncoltak, legelsőnek az újonnan felszentelt egy nővel, majd pedig az archipresbyter. Űrnap egész nyolcada alatt egyetlen lámpa fényénél kitéve tartották az Oltáriszentséget, szokatlan zivatarkor pedig minden tiszteletadás nélkül addig hordozták a templom körül, amíg a vihar meg nem szűnt. Beteghez karing, stóla és világítás nélkül, zacskóba tett kis ezüst szelencében, hónuk alatt vitték a Szentséget. Az erkölcsiekkel is rossz lábon állt a zengi papság : sok plébános és pap 40 évig s azon túl is ágyasokkal élt, gyermekeik születtek, de a misézéstől sohasem tartózkodtak, és a szabálytalanság alól sohasem kértek feloldozást. A nép tanításában is hibákat követtek el. A nagyböjt szombatjain a kanonokok a templomban nyilvánosan felolvasták a Bold. Szűz csodáit, főként azoknak a rablóknak történetét, akik sok gaztett után a Bold. Szűz iránt tanúsított bármily csekély jámbor cselekedet révén megszabadultak a rossz haláltól. Egyáltalán mindenkinek szabad volt a szószékre lépni, s ott valamilyen könyv olvasásával kapcsolatban — minden műveltség 1 Schmidlin i. m. I. k. XLVI1I. — Pasture i. m. 230, 233—34. 2 Hodinka i. m. 106.