Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

csupán hosszabb utazás vagy nagyobb hideg alkalmával öltöztek egyesek, de csak kevesen, bizonyos elnézés és gyakorlat folytán világi ruhába. Róma a teljesen világi módra történő öltözködést nem helyeselte, s Kluch püspököt e szokás megszüntetésére intette,

1 A kiváltságokban és mentességben részesülő, megkülönböztetett ruhájú papság életének is kiváltságosnak s a köznapi emberek erkölcseit felülmúlónak kell lennie. Különösen szükség volt erre a hitszakadás után, hiszen köztudomású, hogy ennek megindulása és nagymérvű terjedése sok szállal kapcsolódik az akkori papság erkölcsi állapotához. Ezért a Tridentinum lelkükre köti a püspököknek, hogy különösképen ügyeljenek papjaik ártatlan és tisztességes életére. Mert a zsinat szerint semmi sincs, ami inkább vinné az embereket a jámborságra, mint a papok élete és példája. Ezért elrendeli a zsinat, hogy öltözetükben, járásukban, beszédjükben és minden más dolgukban komolyak, fegyelmezettek és istenesek legyenek; a kisebb bűnöket is, mert bennük ezek is igen nagyok, kerüljék. (Sess, XIV. procem. de ref. és XXII, 1. de réf.) A trienti szellemnek megfelelően a hazai zsinatoknak is szinte mindegyike tartalmaz intézkedést a papság erkölcsi életére és tisztességére nézve. Messze vagyunk még attól, hogy a magyar katolikus papság erkölcsi életének rajzát adhassuk, mert az eddigi kutatások erre megközelítően sem elégségesek. A magyar klérus érdemeiről már nem egy tanulmány látott napvilágot ; fogyatkozásairól szintén sokan írtak immár, de legtöbbször csak mellékesen, csupán egy-egy forrás kiaknázásával, sokszor a szépítgetés vagy befeketítés hibájába esve, és ami a leginkább érezhető hiány: a korral való összefüggés elhanyagolásával, a fejlődés vonalainak kiemelése nélkül. Mi e helyütt munkánk és anyagunk természete és célkitűzésünk miatt a felépítendő műhöz szintén csak adalékokat szolgáltathatunk. A trienti zsinat utáni két évtized a délnémet és osztrák egyházmegyékben, a süllyedés mélypontja, de utána megindul a megújulás, amelynek azonban a harmincéves háború kitörése véget vet. A belga püspökségekben a 17. sz. elején szintén nagy tisztító munka folyik : Van den Burch cambrai-i érsek pl. négy év alatt 100 papot mozdított el a lelkészi hivatásból a szükséges tudás hiánya és erkölcsi hibák miatt. De már a protestánsokkal érintkező területeken, ahol a háborús zavarok is hozzájárultak az erkölcsök romlásához, s ahol a paphiány és a fejedelmi akarat is beleszóltak a megújhodás munkájába, a belga püspökök is kénytelenek voltak megtűrni a konkubinárius és aposztata papokat. Belgiumban is bajok voltak a kocsmázó plébánosokkal, és i Zágráb 1794, Zeng 1795, Székesfehérvár 1800 és 1842, Pécs 1784, Szepes 1780, Besztercebánya 1805, Erdély 1803, Várad 1836, Nyitra 1823 és az 1824-es ref. és felelet. L. a 343, 391, 226, 230, 181, 211, 69. 1. Az 1803-i erdélyi jelentés id. része kéziratomból való, a nyomtatásban kimaradt; 301, 170, 172. 1.