Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

akár a szomszédban is ugyanolyan vallású házastársra találni. Élnek az e. m.-ben vegyes vallású szülőktől származott s eretnekségben fölnevelt felnőttebb gyermekek, akik az újabb kir. rendelkezések szt, már nem követelhetők vissza. Mások, akiket a hitehagyásból erősebb eszközök igénybevételével iparkodtak az illetékesek viszszavezetni, inkább elviselik a megállapított büntetéseket, semhogy magukba szálljanak. A pk. fölmentési hatalmat kér a IV. és III, fokú, a II. fokot is érintő házassági akadályok esetére, nemesek számára azonban csak abban az esetben, ha nyilvánvalóan sorsukon alúli szegények. — Sajnálattal jelenti, hogy a menedékjog sértetlenségét a kir. hatalommal szemben veszély nélkül nem tudja megvédeni, továbbá a fenyítékek miatt, amelybe akivonszolók és az ellen nem álló papok esnek. A gör. szertartású ruténekért is aggódik, mert bár orosznyelvű papjaik a kb, félszázaddal előbbi állapottal szemben a tudományban, főként a latinban már ki vannak képezve, egyesek mégis a lelkipásztorkodáshoz tartozó dolgokban műveletlenebbek, mint ahogyan a lelkek biztonsága megkívánná s nincsenek mások, akikkel a pk, helyettesíteni vagy segíteni tudná őket. Továbbá a gör. kat- plébániákon igen alacsony sorsú s ezért műveletlenebb katolikusok is élnek s eme hegyes és erdős vidéken fekvő falvakban, sőt még a környéken sincs latin templom vagy pap. Ebből több kellemetlenség származik: 1.) a latin kat, népnek vasár- és ünnepnap a gör, misén kell résztvennie, 2.) az év ünnepeit, a böjtöket stb. egyesek velük ünneplik, mások nem s ebből vetélkedés támad; 3.) kölcsönösen átmennek egyik szertartásról a másikra, 4.) kereszteléskor a görög pap szokás szt. a kat. gyermekeknek is föladja a bérmálást, 5.) mindkét ritusú hívő a gör. papnál gyónik, főként otthonukban a betegek. Az Oltáriszentséget a betegeknek saját szertartásuk szt. adják, a kovásztalan konszekrált szentostyákat más kat. latin templomból hozzák s mindkét fajtát a szentségházban őrzik. Nem mind ugyan, hanem egyesek, kiknek nehezebb latin paphoz jutniok, — E dolgokban a pk. egyenlőre a következőképen intézkedett: 1.) a r. kat. népet buzdította, hogy legalább a legnagyobb ünnepeken, hosszabb út árán is, iparkodjék résztvenni latin kat. templomban; 2.) kijelentette, hogy a görögök böjtjei nem kötelezik őket, 3.) a ritusváltozásra nézve elrendelte, hogy ezentúl ne történjék meg engedélye nélkül; 4.) megtiltotta, hogy latin gyermekeknek kereszteléskor a bérmálás is kiszolgáltassék; 5.) buzdította a latinokat, hogy a gyónást és áldozást, valamint a sz. Útravalót iparkodjanak kat. szerzetesektől venni, amikor kéregetés alkalmából ott tartózkodnak. A pk, belátja, hogy ily akadályok közepette annyiféle szükségleten nem tud mindenütt óhaja szt. segíteni. A rutén nép itt több mérföldre terjed szét, a rutén parókiák azonban annyira távol vannak egymástól, hogy egyik görög pap sem tud segíteni a másiknak. A görög plébániák nagyon gyengék, a görög pap családjával együtt alig tud állásához mérten élni, annál kevésbbé lehet köztük latin pap