Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

gyása utáni zavaros időkben e helyeken s Lőcsén és Késmárkon is a luth.-ok elfoglalták a templomokat, de a harmincéves háború után lengyel kézbe kerülve, a templomok lassankint mind elvétettek a lutheránusoktól s a katolikusok visszakapták őket. Ekkor e helyeken egy-egy magánházban imaházat engedélyeztek nekik, ahol miniszterük csak imádkozhatott és prédikálhatott, egyébként eme helyek akatolikusait, mint ma is, a kat. templomban a plébános vagy káplánja keresztelte, eskette, s temette el őket a közös temetőbe ugyan, harangszó mellett, német temetési énekekkel, de az Egyháznak a holtakra alkalmazott imádságai nélkül. Mert a 13 város nem tartozik a becikkelyezett helyek közé. Mária Terézia e visszacsatolt helyeken a lutheránusokra hozott lengyel konstítúciókhoz ragaszkodik. A pknek fáj, hogy nincs hatalmában a vegyesházasságokat megakadályozni, mert a kir. tekintély és a gyakorlat állandósította őket. Mert bár gondoskodás történik arról, hogy kat. pap előtt esküdjenek és reverzálist adjanak, a pk, mégis fájdalommal tapasztalta kormányzása első éveiben, hogy vegyesházasságból származó több gyermeket az eretnekségbe vittek, sőt a kat, házasfél is hitehagyásba esett; mások csak a kat, nevet viselik, de cselekedeteikben az eretnek félnél rosszabbakká lettek. Megtörtént, hogy míg az eretnek atya gyermekeit katolikusoknak akarta kereszteltetni, a kat. anya nem félt őket ettől elvonni. Az ilyenek, akik a kat. névre is annyira méltatlanok, amikor olykor puszta szokásból gyónni mennek, a gyóntatóknak hihetetlen nehézségeket okoznak; mert ha mint méltatlanoknak megtagadják a gyóntatok a föloldozást, akkor azzal fenyegetőznek, hogy a feloldozás elnyerésére a luth, miniszterhez és felekezethez mennek át. — A lutheránusok tiltottfokú akadályokkal egymással házasságra lépnek, elsőfokú sógorsággal is a kir. kegy elnyerése után s a pk, nem tudja megakadályozni, hogy minisztereik előtt egybe nem keljenek, A katolikusok és lutheránusok között nagyon meghonosodott az együvé temetkezés szokása, azt állítják s úgy is látszik, hogy ez előbb mindig meg volt engedve, s most sem szűnnek meg követelni, A pk, úgy rendelkezett, hogy az újonnan létesítendő temetőkben a katolikusoknak megfelelő helyet áldjanak meg, a többi ugyanazon kerítésen belüli hely pedig az akatolikusok számára szolgáljon, A kat, plébános a lutheránusok temetésének kisérésekor nem ölt magára szent ruhát. Az e, m. katolikusai gyakran fordulnak a pkhöz III. és IV. fokú vagy ezekkel egymás között kevert házassági akadályok alóli felmentésért. Nehezebben engedné meg, ha több indítóok ne lenne együtt. De e kegyet eddig csak polgári jegyesekkel szemben gyakorolta, nemeseknek nem engedte meg. A polgári jegyeseket főként szegénységük ajánlja, s ebből kifolyólag a birtokok összekötésének és fönntartásának vágya, továbbá az angustia loci; mert városokban és mezővárosokban, ahol a luth, birtokosok vannak többségben, a kat.-ok pedig egymással rokonságban állanak, nehéz a maguk helységében vagy