Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

tik. Alapja a növendékek tisztes ellátására és az épület fenntar­tására elégséges. A konfraternitásoknak nincs külön alapítványuk, hanem csekély alamizsnából és a tagok bőkezűségéből tartják fenn ma­gukat. A nép az idők új válságához képest eléggé jámbor erkölcsű. Az illírek hajlamosabbak a káromkodásra és részegségre s a gyer­mekek nevelésével és tanításával kevésbbé törődnek. De a lel­készeknek és a világi hatalomnak van gondja rá, hogy ezek a hibák megjavíttassanak. A sz. e,-ba való első bevonulásakor Sz. Fausztín vt, testét, melyet Odescalchi bíboros ajándékozott, a nép nagy ájtatossága mellett tette ki nyilvános tiszteletre. Kéri, hogy egyik fehérvasár­nap utáni napon a commune martyrumból ünnepi misét lehessen celebrálni s bizonyos búcsút hirdetni. — Mivel már néhányszor megtörtént, hogy a gyónók idegen egyházmegyében személye iránt bizalommal voltak, anélkül hogy meg lett volna az alkalom a pkhöz vagy a vikáriushoz engedélyért folyamodni, kéri a pk., hogy a jövőben hasonló esetben hozzá forduló híveket meg­gyóntathassa. Kéri továbbá, hogy ha halálos ágynál van jelen, a kereszt átnyújtása által a betegnek a Szentszék engedélyéből tel­jes búcsút adhasson. Végül magára, papságára, híveire áldást kér a pápától. Sk. aláírással. Keltezés hiányzik, az 1784-es évszám a jelentést burkoló irat címlapján fordul elő. Felelet. 1785. aug. 4. Megdicséri a lelkipásztori működés­ért. Buzgalma jelének tekinti a Kongregáció, hogy minden hónap­ban vannak a papságnak gyűlései; bárcsak tarthatná meg ezeket hetenként és vonná be a szent szertartásokat is tárgykörükbe! 5 Kéréseire nézve: az elsőt átadták a prokurátornak, hogy a Szer­tartások Kongregációjától kérje a pk. nevében; a másodikra: hallatlan dolog, hogy a pápa bármily kiváló méltóságú pknek is megengedné, hogy más egyházmegyében gyóntathasson. Legjobb lesz, ha pktől vagy vikáriusától meg nem határozott időre fel­hatalmazást kér; a harmadikra: XIV, Benedek már régen meg­adta Pia Mater kezdetű konstituciójában az összes pköknek a fel­hatalmazást, hogy híveiknek a halál pillanatában teljes búcsúval járó áldást adhassanak. Az van tehát csak hátra, hogy római megbízottja a szokott brévét kérje, amelyet rögtön megadnak, 1785-ben a liminára haladékot kér és egy évit kap. 1786-ban megbízottja Lavizzari Ferenc; a jelentésre egy évi halasztást kap. 1788-ban a jelentésre további egy évi haladékot kap. 5 A jelentésben szó sincs havonkinti gyűlésekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom