Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

tik. Alapja a növendékek tisztes ellátására és az épület fenntartására elégséges. A konfraternitásoknak nincs külön alapítványuk, hanem csekély alamizsnából és a tagok bőkezűségéből tartják fenn magukat. A nép az idők új válságához képest eléggé jámbor erkölcsű. Az illírek hajlamosabbak a káromkodásra és részegségre s a gyermekek nevelésével és tanításával kevésbbé törődnek. De a lelkészeknek és a világi hatalomnak van gondja rá, hogy ezek a hibák megjavíttassanak. A sz. e,-ba való első bevonulásakor Sz. Fausztín vt, testét, melyet Odescalchi bíboros ajándékozott, a nép nagy ájtatossága mellett tette ki nyilvános tiszteletre. Kéri, hogy egyik fehérvasárnap utáni napon a commune martyrumból ünnepi misét lehessen celebrálni s bizonyos búcsút hirdetni. — Mivel már néhányszor megtörtént, hogy a gyónók idegen egyházmegyében személye iránt bizalommal voltak, anélkül hogy meg lett volna az alkalom a pkhöz vagy a vikáriushoz engedélyért folyamodni, kéri a pk., hogy a jövőben hasonló esetben hozzá forduló híveket meggyóntathassa. Kéri továbbá, hogy ha halálos ágynál van jelen, a kereszt átnyújtása által a betegnek a Szentszék engedélyéből teljes búcsút adhasson. Végül magára, papságára, híveire áldást kér a pápától. Sk. aláírással. Keltezés hiányzik, az 1784-es évszám a jelentést burkoló irat címlapján fordul elő. Felelet. 1785. aug. 4. Megdicséri a lelkipásztori működésért. Buzgalma jelének tekinti a Kongregáció, hogy minden hónapban vannak a papságnak gyűlései; bárcsak tarthatná meg ezeket hetenként és vonná be a szent szertartásokat is tárgykörükbe!

5 Kéréseire nézve: az elsőt átadták a prokurátornak, hogy a Szertartások Kongregációjától kérje a pk. nevében; a másodikra: hallatlan dolog, hogy a pápa bármily kiváló méltóságú pknek is megengedné, hogy más egyházmegyében gyóntathasson. Legjobb lesz, ha pktől vagy vikáriusától meg nem határozott időre felhatalmazást kér; a harmadikra: XIV, Benedek már régen megadta Pia Mater kezdetű konstituciójában az összes pköknek a felhatalmazást, hogy híveiknek a halál pillanatában teljes búcsúval járó áldást adhassanak. Az van tehát csak hátra, hogy római megbízottja a szokott brévét kérje, amelyet rögtön megadnak, 1785-ben a liminára haladékot kér és egy évit kap. 1786-ban megbízottja Lavizzari Ferenc; a jelentésre egy évi halasztást kap. 1788-ban a jelentésre további egy évi haladékot kap. 5 A jelentésben szó sincs havonkinti gyűlésekről.