Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

különbség; a papság és a nép a böjtökben is teljesen a latinokhoz igazodott s ezért a papságnak a lembergi e. m.-ben való működése megzavarná a lelkeket. 2. Sokba kerülne, ha az erdélyi örmények a messzi Lengyelországból lennének kénytelenek papjaikat kérni. Egyébként milyen jogon pályázhatnak a lembergiek az itteni jobb javadalmakra, amelyet az itteniek rokonaik javára gazdagítottak? Erre törekszik az érsek a 6. pontban a kölcsönös papcserével, amely a papok kóborlásának széles teret nyitna, mert majd itt lennének káplánok, majd Galíciában plébánosok, majd ismét jobb erdélyi parókiákra térnének vissza. 3. Ellene mond a távolság, ennek következtében az érsekek nehezen gondoskodhatnának a nép minden szükségletéről. Erdélyben pedig veszélyes lenne, ha a nép távol lenne pásztorától; ezért terjedt el Luther vallása a szebeni és brassói kerületekben. Az örmény papok közül a pk. egyet sem használ föl a latin hívők gondozására. A pk. elhatározta ugyan, hogy az örmény papságból a humanisztikus iskolák számára tanárokat képeztet ki, de a kiképzés által nem idegenednek el szertartásuktól, sőt benne mindnyájan megmaradnak. Amit az érsek a rokoni kötelékről mond, annak ellenkezője történik. S még ha úgy is lenne, mindenütt van több káplán, akiknek a rokonok föltárhatják lelki sebeiket. A pk. jogtalannak minősíti az érsek ama állítását, hogy elődei és ő nem ismerik az örmény szertartást és megőrzésére nem alkalmasak. Vannak erről könyvek s vannak alkalmas nyelvtudású embereik is, úgyhogy még az örmény nyelven folyó ügyeket is éber szemmel képesek figyelni, amire fényes példát nyújtott Mártonffi pk. Nem lesz az érseknek hiánya az egyházi pályára jelentkezőkben, ha követi Borr. Sz. Károly intelmeit: papjaival jelentesse magának az erre alkalmas ifjakat s vigyázzon rájuk. Ha nem tudják folytatni tanulmányaikat, gondoskodjék segélyről. A) VIII. Sándornak Róma, 1690. okt. 3-áról kelt irata, amelyben Viczireschi Auxentius örmény világi papot, c, aladiai pköt a Székelyföldön lakó örmények apostoli vikáriusának nevezi ki, a Propagandától való függésben. [Másolat.] B) Theodorovich Mihály és az erd. örmény papság kérvénye az erd. pkhöz. Ebben maguk közül való főesperes kinevezését kérik a pktől, aki mindenben neki legyen alávetve, kifejezetten átruházott joghatósága legyen, hogy mindenben, ami nem tartozik a pki tekintélyhez, intézkedhessék. [Másolat, keltezés nélkül.] C) Mártonffi erd. pk. levele a Propagandához. Gyulafehérvár, 1719. jún. 1, Elején elmondja, hogy Sacripantes József, a Propaganda bíboros prefektusa hozzá írt az erd, örmények között levő tévedések és visszaélések ügyében s ennek megvizsgálásával bízta meg, Ő teljesítette is e kívánságot 1719, május 24-én, amikor a tőle ez alkalomra összehívott örmény papokból és előkelőségekből álló bizottság az előterjesztett 12 pontra a következőképen felel. 1.) Papjaikkal együtt közösen tagadták, hogy a szentmisében az eretnekekről megemlékeznének vagy értük imádkoznának, ezt