Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

küldéséről gondoskodjanak. A plébániai misét vasár- és ünnepnap a népért ajánlják föl; minthogy a pk. észrevette egyes helyeken, hogy ezt a kötelességet a vasárnap tartani szokott temetési mise miatt más napon teljesítik, az ily gyászmiséket vasár- és ünnepnapokon eltiltotta. Csak kevesen szegték meg a papi ruha viselésének szabályát, s hogy ez visszaéléssé ne váljék, ha a figyelmeztetés nem használna, a pk. alkalmasan gondoskodni fog róla. Casus-konferenciák minden hónapban vannak, bár egyes fegyelmet nem tűrők sokat és hevesen támadták ezt az intézményt. A pknek erre vonatkozó rendelkezését kétszer is cenzúrázták a kir, udvarban, s mindenkor hibanélkülinek találták. Ebből az intézményből igen nagy előmenetel származik; elűzi a tudatlanságot és száműzi a henyélést. Mikor egy alkalommal bűnül rótták fel ezt az intézkedést a pknek, voltak olyanok, akik megvallották, hogy egész életükben a jó könyvekkel való foglalkozásnak nem szenteltek annyi időt, mint most. Sokakra kiterjedő romlás nincs a papságban, sőt dicsérnie kell engedelmességét és buzgalmát. F) alatt mellékeli a névtárt. A lelkipásztorkodó szerzetesek a szerzetesi fegyelmen kívül ugyanazon törvények szt. kötelesek élni, mint a plébánosok. De arra nehezen vehetők rá, hogy a havonkinti papi gyűlésekre elmenjenek, Kolostoron kívül élnek Kolozsvárott a piaristák, akik humaniorákat és filozófiát tanítanak, de semmi botrányt eddig még nem hallott a pk. Továbbá többen a mágnásoknál házikáplánként tartózkodnak; ha a pk. meg nem felelő erkölcseikről tudomást szerez, javulásra a kolostorba parancsolja Őket vissza. Két ferencrendi a kolostorban élve, azon kívül nyilvános bűnökbe esett. Az egyiket, aki igen ocsmány bűneit hitehagyással és Moldvába való meneküléssel tetézte, a pk, elővezetés, bebizonyítás és vallomástétel után a tartományfőnök tanácsával egy évi börtönre ítélte; ezt a pki palotában az év nagyobb részén át türelmesen viselte, s ezáltal és lelki orvosságok igénybevételével annyira megjavult, hogy a legjobb reményt nyújtja. A másik, aki az igaz hit felől volt gyanús, szemérmetlen szenvedélyének adta át magát ; őt a consistorium, a pk, megbízásából a pört lefolytatva, övéi között eltöltendő börtönbüntetésre ítélte. A bűnbánat jeleinek adása mellett azonban kevéssel utóbb meghalt, s övéit a legnagyobb kellemetlenségtől szabadította meg. Mert rendtársait ismételten megrágalmazta a kir, trónnál, amit a pknek ismételten helyre kellett ütnie. A pknek nem volt szüksége az átruházott joghatóság használatára, de egy minorita konventet mégis vizitált, amelyben megszállt, s épen jókor történt. Mert annyira gyűlölködtek egymás ellen, hogy a kölcsönös gyilkosságtól is aligha álltak volna el; a legtöbbnek cellájában ugyanis fegyvert találtak. Ezért a pk, minden cellát átvizsgálva a fegyvereket maga elé hozatta, s részben azoknak a világi embereknek adta, akikéi voltak, részben eladatta őket. A fegyelmetleneket más konventekbe küldette, másokat